2014. május 1., csütörtök

Gaura Ágnes - Vámpírok Múzsája

Fülszöveg:

"Borbíró Borbála a magyarországi Vámpírkutató Intézet alkalmazottja, bakancsos tudós és magánéleti szerencsétlenség, akinek a munkája a mindene - ám amikor hatalomra kerül az Emberfeletti Összefogás Pártja, az intézet az élőholtak megnövekedett politikai befolyásának köszönhetően bezárja kapuit. Mit tehet egy állástalan vámpírkutató egy olyan Magyarországon, ahol a vámpírok lassan teljes jogú állampolgárokká válnak, és ahol a háttérben köttetett szerződések különleges kiváltságokat is megadnak nekik? Az állás, amely végül az ölébe hull, jóval több és veszélyesebb, mint amiről valaha is álmodott, és rejtélyes, új főnöke hamarosan hajmeresztő feladat elé állítja: be kell épülnie a kormány tanácsadói, az IQ vámpírok közé, hogy kiderítse, mit titkolnak emberi szövetségeseik elől. Bori nem tudja, képes lesz-e átverni Magyarország legokosabb vámpírjait úgy, hogy csupán eszére és alaposan felvágott nyelvére támaszkodhat, de a vérét, életét és emberségét megőrizze. 

Magyar nyakba magyar szemfog!"



 Úgy látszik, Magyar hét van itt, vagy mi a csuda. Vagy inkább csak nagyon hazafiasak vagyunk?

Hát, ez sem mai könyv, az egyszer biztos, de jobb később, mint soha, tartja a mondás, és ez esetben tökéletesen tartja is magát: ez a könyv kihagyhatatlan.

 Ha őszinte akarok lenni, akkor ez a legelső magyar urban fantasy, amit olvastam. Bár, ha teljes mértékben őszinte akarok lenni, akkor ez az első bármiféle magyar könyv (gondolok itt természetesen a kortárs irodalomra, nem a klasszikusokra), amit olvastam, szégyen ide vagy oda. Sajnos fenntartásokkal kezelem a "magyar" kategóriát, ami már többször bebizonyította nekünk, hogy ez egy külön kategória képes lenni, és sokszor nem is pozitív formában. De nem akarok az általánosítás csapdájába esni, ezért mindennek megadom az esélyt: a magyar filmeknek és könyveknek is. Gaura Ágnes hozzácsaphatja még a tiszteletemet is a csomaghoz. 

Az első, ami megfogott, az a borító volt, természetesen. Annyira lenyűgöző, hogy mikor megláttam, hosszú-hosszú pillanatokig ki sem akartam nyitni a könyvet, és tudtam; bármit is olvasok, rossz már nem lehet. Egy ilyen csodás kép nem rejthet borzalmakat. 
Gaura Ágnesnek sikerült annyira trükkösnek lennie, hogy sokáig érthetetlen volt számomra a cím is. Eleinte azt hittem, hogy a főszereplőre utal - akibe majd mindenki jól beleszerelmesedik -, és mikor rájöttem, hogy erről szó sincs, akkora szikla esett le a szívemről, hogy fél Pest-megye beleremegett.


A  t ö r t é n e t r ő l

Az egész Amerikában kezdődik egy konferencián. Megismerjük a szereplők egy egész hadát, s lévén, hogy egy sorozatról van szó, ezzel nincs is probléma, hiszen ezek a szereplők nyilván előbb vagy utóbb jobban előtérbe kerülnek majd, ám itt sok jelentőségük nem volt. Nem mozdították előrébb (bár hátrébb sem) a cselekményt, egyszerűen csak kiszínezték a történetet. 
De az eleje borzasztóan vontatott. Gaura minden pillanatot tökéletesen elénk fest, csak hát a szépen megírt szavak nem hordoznak magukban semmiféle izgalmat.
Csak miután a mi főhősünk, Borbíró Borbála visszatér Magyarországra. Mert ott aztán beindulnak az események.
Borbíró Borbála egy az egyetlen vámpírológus az MTA Vámpírkutató Intézeténél, akinek egyrészről irritáló neve van, sajnálom, másrészről viszont kénytelen szembesülni azzal, hogy a munkahelye megszűnt létezni. Persze, aggódnia nem kell, mivel kiváló munkaerő, és akad állásajánlata bőven, a balsors azonban mellésodorja Attilát, aki biztosra megy Borival kapcsolatban. Az új munkakör azonban nem egészen olyan, amiről a lány álmodott: titkos ügynökként kell beépülnie az IQ vámpírok közé. 

Előfordulnak itt a vámpírok mellett még vérmedvék, vérfarkasok, démonok és még táltosok is, hiszen magyarok lennénk, vagy mi a szösz. És éppen ez az, ami Gaurában annyira tetszett: nem erőltetett ránk semmit, a budapesti részek egészen egyszerűen természetesek voltak, a magyar nevek is, pedig azoktól elsőre irtóztam. Most komolyan, egy Béla nevű vámpír? Koppányról meg inkább ne is beszéljünk. Pedig kéne, mert működött. Emberek, m ű k ö d ö t t.

Bori egykoron egyiptológus hallgató volt, és nekem, mint az egyiptológiában jártas személynek ez különösen megragadta a lényemet - az egyiptológiai utalások (habár más történelmi utalás is) annyira precízek és szépek, hogy könnybe lábadt a szemem. Habár néha kissé tankönyvszerűnek éreztem, de ezen könnyen túl lehetett lépni.

Habár a küldetés kimenetele kiszámítható, ez cseppet sem von le az értékéből, ugyan olyan izgalmas marad, sőt, kisebb meglepetéseket is tartalmaz.

Amiről viszont több szót kéne ejteni, azok 


a  k a r a k t e r e k

Bori egy talpraesett nő, aki pasihiányban szenved, nem rejti a véka alá a gondolatait (még akkor sem, mikor az élete függene tőle), kitartó, és bátor. Bátornak lenni meg ugye megtanultuk az Oroszlánkirályból, mit jelent: nem azt, hogy semmitől sem félünk, hanem hogy igenis félünk, de megpróbálunk küzdeni ellene. Bori többször is bevallja, hogy fél, hogy nem hisz saját magában, ennek ellenére mégis azt teszi, amit tennie kell, ettől lesz elképesztően emberi. Nem a szerencse löki előre, hanem ő saját magát. Olyan karakter, akivel lehet azonosulni, akit szerethetünk és megértjük a motivációját. Nem hibátlan, hanem egyszerűen emberi. És ízig-vérig magyar!

Attilával sincs ez nagyon másképp, sőt! Gaura megtette azt, amitől a legjobban féltem ennél a könyvnél: nem hozta össze a két karaktert. Rettegtem, hogy be fog következni, néha csukott szemmel lapoztam, csak hogy ne kelljen látnom A pillanatot, de A pillanat sosem jött el. Szerencsére. Annyira dinamikus párost alkotnak ketten, annyira élvezetes volt olvasni a párbeszédeiket, hogy egy esetleges szerelmi szál csak tönkretette volna. De ez a könyv nem arról szól, nem szerelemről szól, mint ahogy a legtöbb YA könyv. 
Na, persze ott van Koppány, de közben mégsem, ami szintén felüdülés, habár az őt kifejezetten szerettem.

És, ha már Koppány, akkor vámpírok. VÁMPÍROK, csupa nagybetűvel ám, mert hogy ezek nem azok a valamik, amiket a Twilight és társai szolgáltatnak nekünk 2vámpír" címszó alatt. Ezek igazi, hús-vér ragadozók, amolyan Anne Rice- és Drakula-féle valódi lények. Újabb fénypont, amit Gaura a YA könyvek közé hozott, és innen üzenném, hogy tessék követni másoknak is ezt a vonalat. Mi ilyen vámpírokat akarunk!


A  h a n g u l a t

Magyaros. Jó sok málnapálinkával.
Az írónő stílusa könnyed, bár a szóhasználatával és a mondatszerkezetével egy-két helyen nem voltam megbarátkozva, viszont mindent összevetve nagyon is olvastatja magát, a párbeszédek nem erőltetettek. A könyv hangulata elkapja az embert és beleszuszakolja a sorok közé annak ellenére, hogy nem bővelkedik személy- és tájleírásokban.

Nem egy lehengerlő és extázisba ejtő könyvről van szó, de mindenképpen ajánlanám minden vámpíristának, mert "magyar nyakba magyar szemfog", ugyebár, és mert kiváló kikapcsolódást nyújt, Bori pedig a furcsa neve ellenére is beloja magát az ember szívébe.

A második könyv itt csücsül a polcomon, csak arra vár, hogy lekapjam, és belekezdjek. Én pedig nem szeretném túlságosan megváratni.

Pontozás:
Történet: 5/5
Karakterek: 5/5

A könyv adatai:
Kiadó: Delta Vision
Oldalszám: 472
Kiadás dátuma: 2012

2 megjegyzés:

  1. Próbáltad te már gyorsan kimondani ezt a nvet? Borbíró Borbála, BorbíróBorbála, BorbíróBorbála...tök vicces :)
    A Béla nevű vámpírról pedig olvasni akarok! Béla. És vámpír.
    Ne nézz rám, engem ez fogott meg a legjobban. És a vámpírok sem csillognak, köszönöm, visszaadtad a hitem.
    Amúgy meg tényleg magyar hét van, vagy mi fene. Hozok is mindjárt egy Böszörményi Gyulát.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. akkor bemásolom a kedvenc Bélás részemet, igaz, Béla pont nincs benne :D

      "– Jöhetsz, de jobb lesz, ha egyedül beszélek Bélával.
      – Melyik Bélával? Tetves Béla vagy Fülbenyalós Béla?
      – Fúj, egyik rosszabbul hangzik, mint a másik. Nem tudom. Tetvet nem láttam a hajában, és a fülembe se nyalt, hála az égnek. Viszont mindig hosszú, fekete bőrkabátot hord, mintha valami hollywoodi produkcióhoz szerződtették volna.
      – Á, Bőrkabátos Béla!" :D

      igen, végre nem csillogó csillámf@szvámpírok vannak benne, hanem igaziak. Gaura az én hitemet is visszaadta mind a vámpírtörténetek terén, mind a magyar kortársirodalom terén.

      A Böszörményit várom, és én is belekezdtem egy újabb magyarba, névszerint a Szent Johanna Gimibe, mert iszonyú kíváncsi vagyok, h mi ez a rajongótábor körülötte, habár gyanítom, hogy erősen nem az én korosztályomnak szánták. Magyar hét/hónap rulez! :D

      Törlés