Leiner Laura - Szent Johanna Gimi 2-3

No, hát akkor második felvonás, szintén egy hosszú lére eresztett posztban.

Mindig, miközben olvasok, jegyzetelgetek, hogy mit akarok majd megemlíteni a kritikában, de az a helyzet, hogy mire a harmadik könyv végére jutottam, a jegyzeteim már csak az "ÉÉÉÉÉDES ISTENEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEMMMMM" szintet ütötték meg (valódi idézet). 

Ja, igen, SPOILERES poszt következik.

Kezdeném azzal, ahogy azt már az első résznél is megbeszéltük, itt a diákok lusták és nem tanulnak. Soha, semmilyen körülmények között.

• Reni nem érti azokat a bonyolult angol kifejezéseket, amiket Cortez küld msn-en (pl. "what's up?"), de ő azért persze szín ötös tanuló év végén. Igaz, egy ici-picit azért félt, hogy a present perfect majd kifog rajta.
  
• Ricsi csak ötösöket kap kémiából, a tanárnő imádja is emiatt, de arra soha nem jön rá, hogy Reni mindig mindent lesúg neki. Mindig. Mindent.
• a felelések minden tantárgyból mindig egyesek (kivéve Renit és Kingát, akik meg persze csak ötöst kapnak)
• Arnold akkor jár be reggel, amikor akar, sosem szólnak a (15-20 perces) késések miatt, ráadásul óra alatt mindig regényt olvas. Mert egy gimiben ez tök normális.
• amikor a fél osztály bukásra áll minden tárgyból, akkor a fogadó óra utáni első osztályfőnöki órán a legfontosabb napirendi pont, hogy ki és ugyan miért írta a teremben lévő plakátra a ló fölé, hogy "nyihaaaa".

És ez megy végig. De a tetejében még ott van Virág is, akit szavakba sem lehet önteni (komolyan, kisegítőben lenne a helye).

 "– Két válasz kettes… – sorolta Barka, én pedig Virág felé fordultam, aki zavartan nézett.
    – Két válasz mennyi? – értetlenkedett.
    – Legalább kettőre válaszolj – suttogtam."

De ha már az idézeteknél tartunk, akkor beszéljenek helyettem azok, sokkal többet tudnak elmondani a könyvről. (Egyébként is, ha már szóba hoztam Virágot...).

"Az udvaron rémesen hideg volt, a szél csípte az arcom, és valami szemerkélni kezdett, de engem nem érdekelt különösebben, Virág pedig emós, úgyhogy jól bírja a zord dolgokat."

"Sóhajtva elkaptam a fejem, és a hamuszürke eget kezdtem pásztázni. Rémes, lehet, hogy én is emós leszek a végén?"

"Bemehetek Cortezhez a kórházba? Hű, az olyan totál romantikus, viszek virágot, meg váltok pár szót az orvosokkal, iszom a kávéautomatából. Tisztára, mint egy film."

Hát, most, hogy mondod, tényleg. Tisztára.

" – És hogy viseli a kórházat? Mikor mehet haza?
– Tegnap fájt a feje, úgyhogy még megfigyelik. A hétvégét tuti bent tölti.
– Hű. És mit fog csinálni?"

Cortezt darabokban vitték be a kórházba, mindene eltört, valószínűleg fájdalmai vannak, csövek lógnak ki belőle, és annyi rajta a gipsz, hogy szobrot lehetne faragni belőle, de kit érdekel, atyaég, ha bent fogják hétvégére, akkor unatkozni fog!!

Ez a könyv nem csak a tanulási morálon röhög egy nagyot - mert ugye folyton azt látjuk, hogy tanulni minek? (Reni egy ponton ki is mondja: "Azt hiszem, tényleg csak én vagyok annyira béna, hogy készülök az órákra.") A gimiben az a fő, hogy jól érezd magad a haverokkal, vedd semmibe a tanáraid, semmi más nem fontos, de ráadásul ott van Zsolti, meg az ő hős szerelmese, Zsófi. Zsófiról igazából semmit nem tudunk meg azon kívül, hogy "dömper", és más tulajdonsága nincs is valószínűleg, mert Leiner szerint elég az, hogy kövér (meg szerelmes Zsoltiba). Ezzel pedig elképesztő módon lesz vicc tárgya. És ha Leiner ezt az üzenetet tartogatja az olvasóinak, akkor gratulálok neki.

Viszont! Végre történik valami ebben a könyvben (2. rész) azon kívül, hogy iskolába járnak, mert Reni és Cortez "kapcsolata" rohamos fejlődésnek indul. Kezdve azzal, hogy Reni még szerelmesebb, Cortez pedig látszólag összejön egy Edina nevű lánnyal, és én végre örülhettem, hogy történik valami!

De aláírom, hogy van pozitívum a könyvben. Amit igaz, hogy Leiner a végére szétbarmol, mert kiderül, hogy a mi kis hős szerelmes Renink nem tudja megkülönböztetni álmai lovagját a suliújság fotósától.
Kinga besértődik, amiért Reni novelláját, amit házi feladat gyanánt írt, versenyre küldik.
Edina és Cortez valójában sosem jártak. Kinga végig hazudott róla.
És vajon José Armando megtudja ebben az epizódban, hogy Esmeralda valójában nem is vak?

Ami Reni anyukáját illeti, nos, róla sokszor elgondolkodtam, hogy nem-e ufó véletlenül. Egyszerűen olyan szinten nem lehet vele mit kezdeni, hogy az hihetetlen. Hogy nem élethű karakter, az nem kifejezés. Reni szülei ugyanis állandóan könyveket olvasnak a tinédzser korról, és ezek szerint próbálják nevelni a lányukat. De ki az, aki úgy nyit be a kamasz lánya szobájába, hogy "Tudom, hogy most épp az élet nagy dolgain gondolkodsz, de zavarhatlak egy percre?", vagy "Akarsz egy titokzatos, problémákkal teli délutánt? Tudod, amikor a szobádban végiggondolod, milyen igazságtalan a világ."

És persze van a második kötet végén egy osztálykirándulás, ami kábé annyira érdekes, mint egy virágoskert télen, atomtámadás után.

Ami a harmadik részt illeti (haha, azt hittétek, végeztem, mi?):
Itt is van történés, hohó, de még milyen! Éppen ezért a harmadik kötetet már kifejezetten élveztem olvasni, annak ellenére, hogy a fejemben ádáz harcot dúlt a Családi Titkok legújabb részével.

Ami ebben a részben vált nagyon zavaróvá számomra, az Arnold. A beszédstílusa annyira művelt, annyira  irodalmi jellegű, hogy kifejezetten irritáló. Mert egy tinédzser fiú lehet intelligens és szofisztikált, de így maximum egy Jane Austen regényben beszélne, nem ebben.

Virág beleszerelmesedik egy emós fiúba, sőt, össze is jönnek, és dúl a szerelem. Virág persze elfordul a barátaitól, mindig csak Doriánnal lóg, de persze a végére itt is lesznek bonyodalmak. Ám annak ellenére, hogy sajnáltam volna Virágot (ami Leinernek minden bizonnyal célja lett volna), én inkább kárörvendtem.

De ismét idézgetnék. Komolyan, csodás dolgokat lehet innen kimazsolázni.

Reggel még legalább tíz lépésre voltunk a sulitól, amikor Ricsi, Zsolti és Cortez már kiabált Virágnak.

Vajon Leiner tisztában van a 10 lépés távolság valódi mértékével? Viszont sikerült megélnem, hogy Leiner valami pozitívumot is becsempésszen a könyvébe, a baj csak az, hogy ezt valószínűleg teljesen véletlenül sikerült összehoznia, mert valószínűleg itt is megint csak Reni anyukáját akarta ódivatúnak beállítani. De végre van benne némi értelem.

– Ez a kis diák, Dorián, ő a Szent Johannába jár, ugye?
– Igen – bólogattam.
– Értem. És miért nem beszélgetnek és barátkoznak az iskolában?
Miért az interneten jelölgetnek…
– Hát, mert ez így szokás. Ha bejelöl egy közösségin vagy felvesz
msn-re, akkor kíváncsi rád – magyaráztam.
– Nem lenne egyszerűbb, ha szóba elegyednének?
– A neten? – kérdeztem.
– Nem, Reni, a folyosón.
– Ó, hát azt nem tudom. Lehet. Mindegy.
– Hová tűntek az emberi kapcsolatok? – nézett anyu merengve.

Ez pedig megint csak kedvenc Virágom csodája:

– Hova mész? – suttogta.
– Szalagavató-próbára – feleltem.
– Már tizenkettedikesek vagyunk? – nézett körbe (Virág) értetlenül.

Na, de hát amint mondtam, ebben más esemény is van bőven. Cortez összejön egy Viki nevű lánnyal, Reni féltékeny és ki van borulva, Virág meg elvonul a világtól hősszerelmes pasijával.
Persze Reni megint bebizonyítja, hogy életképtelen, aztán - kapaszkodj! - Cortez doboza van! Abban gyűjti a fiúval kapcsolatos fontos emlékeit, mint a csokipapírok (!!), rágópapír, mekis számla... Hát nem pszichopata ez az édes lány egy kicsit?
Ó, de a kedvenc jelenetem. Cortez nem köszön Reninek, mikor elindulnak haza, ezért Reni hazarohan, ráír msn-en, hogy most miért nem köszönt. Cortez lerázza, erre Reni mindenkit körbekérdez, akit csak tud, hogy most mi baja van Corteznek, mert bátorkodott nem köszönni! Persze annak ellenére, hogy Cortez pikkel rá, Reni simán segít neki puskázni dolgozatnál, de persze amúgy is Reni írja mindenki dogáját, neki ez már természetes.
Ahhoz is mekkora IQ kell, hogy az ember ne tudja értelmezni rajzórán azt a feladatot, hogy rajzold le a szeptembert? Reni rajzol egy színes kilencest a lap közepére. És csodálkozik ezen bárki is, ha Vladár tanár úrral értek egyet? (Aki szívből utálja Renit.)

Egyáltalán nem értem, Reni miért barátkozik Kingával, miért akar egyáltalán szóba állni vele, mikor Kinga tipikusan az a dög, akit már csak azért szembe akarsz köpni, mert egyáltalán lélegzik. Az ilyen lánytól nem várjuk el, hogy elhívjon minket moziba. Nem várunk tőle szerelmi tanácsokat. Azt várjuk, hogy essen le a lépcsőn és törje ki a nyakát.

Végül pedig Reni és Virág. Virág teljesen átlátszó módon meghívja Renit szilveszterkor egy koncertre csak azért, hogy őt is elengedjék (ha Reni megy, ő is mehet), de Reninek ez persze nem esik le. Aztán persze baj van, mert Virág és Dorián lelépnek, Reni egyedül marad, bepánikol. És most figyeljetek: felhívja Cortezt, aki házibulin van azért, HOGY ELMONDJA NEKI, HÍVD FEL APUT! Érti itt valaki ezt a logikát? Tanítani kéne, esküszöm. És persze annak ellenére, hogy az egész balhé Virág miatt robban ki, itt Reni tényleg nem hibás, ő kap marha nagy lecseszést és büntetést.

Ó, de persze elcsattan a szerelmesek között az első csók is, amitől Reni a fellegekben jár, csak hogy utána Cortez megint lekoptatja őt. Hiába, egyszer fent, egyszer lent.

És ebből a csodából még 5 kötet hátra van.