"Clara Gardner nemrégiben szerzett tudomást arról, hogy félig-meddig angyal. Az ereiben csörgedező angyalvérnek köszönhetően nemcsak okosabb, erősebb és gyorsabb, mint az emberek (akik közé mostantól már nem számíthatja magát), hanem rendeltetést is kap, azaz el kell végeznie valamit ezen a világon. Csakhogy nem könnyű kiokoskodnia, mi is ez a feladat. Látomása - pontosabban az ott megjelenő erdőtűz és vonzó külsejű idegen - hatására új városba költözik, új iskolába kerül. Miután megismerkedik Christiannel, aki nem más, mint - a szó szoros értelmében - álmai fiúja, kezd összeállni a kép, ám ugyanakkor minden összezavarodik. Feltűnik ugyanis egy másik srác, Tucker, akinek szemlátomást Clara emberi vonásai tetszenek.
Ahogy Clara próbál kiigazodni az érthetetlenné vált világban, addig nem sejtett veszélyek mellett olyan döntési kényszerekkel is szembesül, amelyekről nem is hitte volna, hogy bekövetkeznek az életében - őszinteség és színlelés, szerelem és kötelesség, jó és rossz között kell választania. Végre a látomásából ismert tűz is föllobban, de vajon Clara készen áll-e, hogy vállalja a sorsát?
Az Angyalsors megindító mese szerelemről és sorsról, egy lány vívódásáról, hogy a szabályokat kövesse vagy inkább a szívére hallgasson."
A regény egy trilógia első része, és már az egész világon nagy sikert aratott. A második kötet 2012 őszén fog megjelenni.
Vannak könyvek, amelyeknek annyira elcsábít a borítója, hogy
szinte vakon, a történet ismerete nélkül is belevág az ember az olvasásba, mert
„gyönyörű!” És ez éppen egy ilyen könyv.
Leemeltem a polcról, kiültem vele a nyári napfényben ragyogó
kertbe, és belevágtam. Aztán azt vettem észre, hogy a könyv olvastatja magát,
és hipp-hopp, már vége is van! De ne szaladjunk annyira előre, mert a dolog nem
ennyire egyszerű.
A történet E/1-ben zajlik, mint sok ifjúsági regénynél, és itt
egy nagyon is jól működött; Hand tökéletesen beleülteti az olvasót Clara
fejébe, és nem érezzük erőltetettnek. A fogalmazással sem volt bajom – habár
zavaró tőmondatok előfordultak -, sőt, voltak részletek, amelyek kifejezetten
tetszettek is (habár az általam – bűnösen – kedvelt barokk körmondatok
elmaradtak).
A történetről:
Amikor belevágtam, azt hittem, hogy ez csak valami
felturbózott tinisztori lesz, hogy kiszámítható és átlagos, de rá kellett
jönnöm, hogy nem (teljesen) ez a helyzet. Megtalálhatjuk benne az új iskolába
való beilleszkedést, a szerelmi háromszöget (ne feledjétek, egyetlen ifjúsági
regényből sem hiányozhat!), ettől függetlenül mégis élveztem. Hand nagyon jól
bánik a szavakkal, le tudja kötni az ember figyelmét, mg akkor is, ha nem egy
eseménydús könyvről van szó. Mert nem arról van szó, higgyétek el nekem.
A legnagyobb bajom ezzel a könyvvel, hogy a fülszöveg
alapján mást vártam. És, ami azt illeti, úgy éreztem, hogy a könyv is más akart
lenni, mint amivé végül sikerült válnia; folyton komolyabbnak próbálta magát
mutatni, izgalmasabbnak és kevésbé megszokottnak, de nem tett mást, mint a
saját maga köré emelt falak mögött kapálózott, miközben az olvasó tudja, hogy
nem fog onnan kijutni.
A történet középpontjában angyalok állnak (és íme egy
váratlan, meglepő információ), és ezért annnnnnyira szerettem volna, ha valóban
róluk szól: róluk, a lényükről, az angyalok fajáról, egy kis mitológia vagy
valami hasonló, Hand mégis inkább az iskolai drámát tette elénk (azt viszont
ezüst tálcán), miközben egy dolgot felejtett el: megszerettetni az olvasóval a
főszereplőt, Clarát.
És akkor beszéljünk egy kicsit a…
Karakterekről:
Nem azt mondom, hogy Clara ellenszenves lett volna, csak
azt, hogy nem is kedveltem igazán. Csak úyg volt, én pedig elfogadtam, de nem
ismertem meg őt túlságosan annak ellenére, hogy ott csücsültem a fejében, és
elkísértem őt az iskolai bálra, a folyópartra a fiúkkal, és a végén ott voltam
vele a látomása kellős közepén is.
A mellékszereplők sem hagytak semmi komolyabb benyomást.
Mind egy sémára lettek felépítve, karakter nélküli, helyükre tett bábok, amik
szépen eljátszották a rájuk szabott szerepet, de semmi több.
Akit kifejezetten megkedveltem, az Tucker volt – szerethető és
realisztikus karakter.
A könyvben kiemelt szerepe van a családi kapcsolatoknak –
anyu, öcsi és Clara -, ennek pedig kifejezetten örültem, főleg, hogy
kidolgozott, egész karaktereket kaptunk.
Ami kifejezetten tetszett a történetben, hogy nem volt
annyira romantikus, mint amilyennek be lett állítva – pont annyi románc volt
benne, amennyi kellett.
És félre értés ne essék: ez egy jó könyv - egy könnyed
ifjúsági mese. Olvastatja magát, még olyankor is, mikor éppen semmi (de szó
szerint semmi!) nem történik benne, tavaszra/nyárra pedig tökéletes olvasmány –
főleg a szabadban. Ezt odakint kell olvasni!
Pontozás:
Történek: 3/5
Karakterek: 4/5
A könyv adatai:
Kiadó: Maxim Kiadó
Oldalszám: 464
Kiadás dátuma: 2011.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése