Coming out

"Erik az ország leghíresebb meleg személyisége, rádiós műsorvezető, aki büszkén vállalja másságát. A napi atrocitásokat könnyedén kezeli, nem zavarja a reggelente fejéhez vágott tojás a szerkesztőségnél, vagy a mogorva szomszéd, Pecsák úr ellenszenve sem, derűs jelleme pedig nem csak a műsorába telefonálóknak segít elfogadni önmagukat, hanem a körülötte élőknek is egyfajta példaképként szolgál. Erik lelkesen készül esküvőjére kedvesével, Balázzsal, ám egy balesetet követően váratlanul szokatlan változást észlel magán: látványosan vonzódni kezd elgázolójához, aki egyben kezelőorvosa is. A kórházból kikerülve csak fokozódik zavarodottsága, amikor is kényszeresen utána fordul minden csinos nőnek. Ám ez még csak a kezdet, és Erik zavarba ejtő helyzetkomikumok sorában igyekszik tisztába kerülni saját magával, miközben megpróbálja széteső életét is egyben tartani."
(Filmkatalógus)

 Megjelenés éve: 2013
Műfaj: vígjáték
Nemzet: magyar
Rendező: Orosz Dénes

Coming out – A nem meleg meleg film

A leírás spoilert tartalmazhat!

A Coming out azzal a céllal jött létre, hogy megmutassa, mi magyarok igenis képesek vagyunk elfogadni a homoszexualitást, igenis képesek vagyunk felnőttként kezelni – belátjuk, mik a hibáink a témával való hozzáállásunkban, azokat megpróbáljuk kezelni -, felfogjuk és értjük.

A film mindent vissza is adott, csak épp a fent említett dolgokat nem. De kezdjük inkább egy kis kitérővel.

Ha valaki leül, és szán egy percet arra, hogy végiggondolja, vajon mit jelent a homoszexualitás, mit jelent homoszexuálisnak lenni, akkor kialakul egy kép a fejében, amit a városi legendák és egyéb külső tényezők szépen átformálnak. Annak, aki még életében nem látott meleg férfit (mert a film miatt most foglalkozzunk csak a férfiakkal), ez a kérdés csak egy absztrakt hipotetikus tény, amiről van egy véleménye. A baj akkor van, ha ezek az emberek a társadalom véleményképét formáló eszközökkel bírnak, a még nagyobb baj pedig akkor, ha ezt ki is használják. Például, ha filmet forgatnak a melegekről.

Mielőtt azonban tovább mennénk, szedjük listába, hogy mit is tudtunk meg a melegekről a film alapján:

-          indokolatlanul sokszor hordanak sálat

-          semmiképpen sem férfiasak, mi több, a nőiesség egy színpadiasan túlzó viselkedéskultúráját öltik magukra (seggriszálás, elálló kisujj, selypítés, kecses és „turbó-cuki” kézmozdulatok)

-          testhez simuló pólókat és feszes nadrágokat hordanak. mindig.

-          előszeretettel viselnek virágmintás és/vagy feltűnő színű ruhadarabokat

-          mindnek kiváló ízlése van, kivétel nélkül, a megjelenésük kifogástalan

-          drámahercegnők

-          szeretik a komoly zenét

-          vigyáznak az alakjukra, még a palacsintát is villával eszik, udvariasak és kifinomultak

Kérem, akinek van bármiféle élettapasztalata meleg férfiakkal, az hasonlítsa össze ezt a listát a valósággal, és sikítson. Köszönöm.

A filmiparban valahol, valahogyan divattá vált egyes vígjátékokba – a humorfaktor növelése érdekében – beleírni egy meleg karaktert, aki általában a főhősnő közeli barátja. Ezek a leegyszerűsített, sokszor lebutított és elképesztő módon stilizált karakterek szolgáltatják a poénok fontos hányadát, ám ezzel a legtöbb esetben nincs is gond. Hiszen ezekben a filmekben a legtöbb esetben tucatkarakterek egész halmazát találjuk, így sem esély sem lehetőség nincs komolyabban kibontani az adott szálat, meg persze igény sincs rá. Éppen elég, ha ráhúzunk pár tulajdonságot, amiről azon nyomban felismerhetőek lesznek (példának, kérlek, válassz egyet az iménti listáról), majd boldogan learathatjuk a munkánk gyümölcsét. A homoszexuálisokról kialakult kép ilyen körülmények között nem feltétlenül bántó. Mert, mint ahogy a szőke nők „szőkék”, a rendőrök meg „rendőrök", a homik is csak „homik”.

Akkor van okunk a pánikra, hogyha egy egész filmet töltünk meg ilyen „homikkal”, és még el is várjuk tőlük, hogy elvigyék a hátukon a filmet. Mert a Coming out pontosan ezt teszi. Mi több, el is várja, hogy meg is dicsérjük érte.

A  t ö r t é n e t r ő l…

… sírva tudnék írni. Az alapkoncepció az lenne ugyebár, hogy Vándor Erik – nyíltan és világ életében homoszexuális férfi, éppen az eljegyzése után – egy kisebb fejsérülés következtében hipp-hopp heteroszexuális lesz, amit a film közepén egyébként megpróbál azzal kikezelni, hogy fejbe vereti magát. (Valamiért engem bánt ez az erős Tom és Jerry [link] párhuzam. De ezzel lehet, hogy egyedül vagyok).

De hát, kifogástalan forgatókönyv bizony nehezen születik, ezért lépjünk is túl ezen, mert ennek a filmnek nem ez a legnagyobb hibája. Sőt, még kezdeni is lehetett volna vele valamit, mert egy ilyen kifordított alaphelyzet komoly humorforrás lehet, ha tudják kezelni.

A film morális kérdései közül a megcsalás problémaköre egy az egyben kiesett. Erik egyetlen dilemmája az, hogy „melegvagyok melegvagyok melegvagyok”, mert a fejsérüléssel nem csak, hogy hirtelen érdeklődni kezdett a nők iránt, de a jegyese, Balázs felé érzett szerelme ezzel egyenes arányban szűnt meg létezni, szinte nyom nélkül. A film értékrendje szerint semmi probléma sincs azzal, hogy Erik megcsalja Balázst, hiszen egy nővel teszi. Az meg kérem, nem megcsalás! A film kiváltja a nézőből, hogy Balázst figyelmen kívül hagyja, hogy Balázs érzéseivel ne foglalkozzon, hiszen ő csak a másik meleg, és nem neki, hanem A Nőnek kell szurkolni.

Nem ez az első olyan alkotás, amely az identitáskeresésről szól. Jól ismert séma, amikor a főhős megkérdőjelezi a saját identitását, és miközben megpróbál visszatalálni önmagához, talán egészen újfajta kapcsolatokat alakít ki, egészen másfajta életvitelt vesz magára. Ahogy teszi itt a mi Erikünk is. Viszont képtelen vagyok megérteni, hogy számíthat az happy endnek, hogy végül az addigi életét megtagadva hirtelen eldob mindent, amije volt – Erik az egész életét belecsavarja egy szivárványszín zászlóba, és kihajítja az ablakon.

A  k a r a k t e r e k

Egyes jeleneteket nem számítva, Erik kifejezetten szimpatikus volt. Fejlődni, annak ellenére, hogy az egész film az ő jellemének fejlődéséről szól – hiszen, hiába állunk mi ki a melegek mellett, ha a film tudat alatt azt sugallja, hogy „legyél hetero, az lesz a happy end!” -, Erik sehová sem fejlődik. Változik, igen, de ez nem elég. Balázsról tulajdonképpen lelkiismeret-furdalás nélkül feledkezik meg a film végére. Igaz, az elején látjuk, hogy nincs őköztük akkora l’amour, eljegyzés ide vagy oda.

Balázs egy egyszerű, helytálló személyiség, aki sodródik az árral.

 Linda megint egy más kérdés. Egy kelekótya, bolondos nő, akivel nem is lett volna komolyabb bajom. Az ő alakját azonban annyira férfiasnak, annyira karakánnak írták meg, hogy helyenként már kifejezetten irritáló volt. Ráerőltették, hogy a meleg selyemfiú tökéletes ellenpárja legyen, teljesen felcserélve ezzel a nemi szerepeket, ami egyrészt érthető: az ő kapcsolatuk csak így lehet kerek. A nőies Eriket egy férfias nőnek kell kiegészítenie, különben borulna az egész, a páros dinamikája nem szenvedne egy nőies nőt. Így viszont csak azt sikerült elérni, hogy Erik még nevetségesebbé és femininebbé váljon, aki egy videojáték bokszban is maximum cicaharcra képes és sír a természetfilmeken.

A film további meleg karaktereiről szándékosan hallgatok, bár egyet azért mégis kiemelnék. Gergő saját maga paródiája – ő nem más, mint a meleg-sztereotípiák tárháza, na nem mintha a többi nem az lenne, viszont ő mégis elfért a filmben, sőt, az ordított egy ilyen szereplőért. Hangsúlyozom, egyért.

H a n g u l a t

Melegfilmet melegcsók nélkül lehet készíteni, de minek? de hiteltelenné válik. No, igaz, itt van egy csók, amit viszont nem mutatnak, mert a kamera nyomban ugrik, nehogy véletlenül is sérüljön a lelkünk világa. Ami figyelemre méltóbb, az az, hogy a meleg párok nem ölelkeznek, nem igazán érintik meg egymást – nem viselkednek párok módjára. Márpedig, ha valaki szerelmespárt alakít, akkor viselkedjen is szerelmespárként. Értem én, hogy egy ilyen konzervatív országban meg kell maradni bizonyos keretek között, és éppen ezért ezt nem is rónám fel hibaként, mert ez nem vont le semmit a film értékéből. Levonta azt az indokolatlanul sok rózsaszín ruhadarab.

A rengeteg negatívum után inkább térjünk rá a pozitívumokra is, nehogy rossz szájízzel váljunk el ettől az alkotástól. Merthogy olyan is volt ám!

Annak ellenére, hogy a film halomra dobálja a problémákat és a felvetett kérdéseire adott, minősíthetetlen válaszait, vannak benne humoros jelenetek, helyenként egész szórakoztató. A homofóboknak meg főleg, hiszen happy end, a homoszexualitás nem öröklődik (igen, ezt is megtudtuk végre), és ami fő: gyógyítható!

Pont így.

Aztán persze ott van Csányi Sándor haja, ami igencsak megemeli a film élvezhetőségét (na persze Csányi Sándor általánosságban véve megemeli), mi több, a haja kiharcolja, hogy ess vele szerelembe. Nincs más választásod.

Hogy volt-e kedvenc jelenetem?

Persze, akadt, de inkább csak apróbb részletek és párbeszédek.

Na és kedvenc karakterem?

Egyértelműen Pecsák úr. És Gergő. És Erik haja.

imdb | filmkatalógus