Gareth Roberts: Shada (Douglas Adams elveszett Doctor Who? epizódjai alapján)

"A Doktor régi barátja, a szintén időlord Chronotis, nyugdíjas éveit Cambridge egyik egyetemén tölti, ahol aztán senkinek sem tűnik fel, hogy a professzor élete évszázadokig tart. Az viszont már nagyon is feltűnik valakinek, hogy amikor az öregúr eljött a Gallifrey bolygóról, magával hozott néhány szuvenírt, köztük egy igen veszélyes könyvet.
A Gallifrey imádásra méltó Ősi törvénye nem tóparti olvasmány: a sötét Rassilon-kor idejéből származó Leletek közé tartozik, és nem kerülhet rossz kezekbe. A felülmúlhatatlanul gonosz Skagra pedig meg akarja szerezni a könyvet, és még ennél is alattomosabb tervet forgat a fejében.
Teljesen egyértelmű, hogy ebben a helyzetben csak a Doktor, Romana és K-9 segíthet"



Kissé magyarázatra szorul a dolog, így hadd kezdjem azzal, és majd folytatom a rajongással. Bocsánat a történet elmesélésével.
Tehát ezek az epizódok nem annyira elveszettek, inkább le nem forgatottak, de Adams nagyon részletes forgatókönyvet hagyott maga után, így Robertsnek kissé könnyebbé tette a dolgát. Ez az úriember szintén járatos a sorozatban és igen sikeres író, szóval ne tessék azt hinné, hogy ez valami középszerű fanfiction, amit véletlenül kiadtak! Bár a magyar fordítás lehet, hogy tényleg nem direkt volt, mert kis hazánkat nem kényeztetik el ilyen szépségekkel, de örüljünk, hogy ennyi van. Én is azonnal lecsaptam rá, tökéletes karácsonyi ajándék az öcsémnek, aki a várt módon reagált rá, de még mindig én olvastam ki többször.
Nos a fedlapot nem vitték túlzásba, de nekem nagyon tetszik a dombornyomásos Shada felirat. Igen, azt szoktam simogatni ábrándos tekintettel, miközben a Doktorra várok, csak hogy ne tételezzetek fel semmi rosszat.
Már az ajánlókkal és az idézetekkel megfogtak, szóval aki nem szereti a SPOILERT, vagy az idézeteket, vagy valamelyik variációt, az most fusson, amíg nem késő.

"Ötéves korában Skagra eldöntötte, hogy Isten nem létezik. Erre a felfedezésre a legtöbb ember, aki csak létezik a világegyetemben, kétféleképpen szokott reagálni: megkönnyebbüléssel vagy kétségbeeséssel. Skagra volt az egyetlen, aki gondolkodóba esett tőle. Várjunk csak. Ez azt jelenti, hogy van itt egy betöltetlen állás."

Skagra nem az a fajta, aki csak úgy elengedné ezt a gondolatot, óh nem, ő inkább megvalósítja. Módszerei pontosak, előre megtervezettek, gondosan felépítettek és nem bíz semmit a véletlenre. A gömbje segítségével ki tud vonni elméket a koponyájukból, tehát láthatjuk, hogy a lelkiismeret sem tartozik a jellemvonásai közé. Ám még ne írjuk le, hogy ez is csak egy átlagos főgonosz, már csak azért sem, mert a terve igazán eredeti. Ő maga meg jóképű. Mármint nagyon jóképű, ami azért sokat dob a dolgon.
Most, hogy már ismerjük az ellenfelet, nézzük meg a szövetségeseinket is. Ott van mindjárt Chris Parson, a kissé hippikinézetű fiatalember, akit mindig tehetetlenség fog el, valahányszor Clare Keightley közelében van, pedig nagyon szereti. Hupsz, elszóltam magam, bár ez nem is annyira új hír. Az viszont igen, hogy túllépnek a kötelező szerelmes pár kategórián, és megvan a maguk bája, illetve hibája, és tevékenyen részt vesznek a cselekményben is, szóval nem csak úgy lődörögnek ottan. Bár néha azt kívánjuk, hogy ne lődörögnének arra, amerre.
A történet maga úgy kezdődik, vagyis a cselekmény, hogy Chris, hogy valahogy maradásra bírja az utazni akaró Clarát, kölcsönkér pár könyvet Chronotis professzortól, ám nem igazán figyel oda a címekre, mert a figyelmét sokkal jobban leköti a szoba közepén álló rendőrségi telefonfülke, aminek nem igazán kéne ott lennie. Inkább fogja magát, a könyveket és eltűnik, se szó se beszéd, még a teáját se issza meg, Ám a könyv, jóval érdekesebb, mint azt remélte, mert tropára vág egy tudományos ketyerét. Történetesen pont azt a könyvet vitte el, amire Skagrának is fáj a foga, és amivel kapcsolatban Chronotis professzor segélykérő üzenetet küldött a Doktornak. (A Doktor ebben a negyedik, tudjátok a színes sállal, és bohókás hajjal. Aki nem tudja, ajánlom a Wikipediát).
Elindul hát a játszma a könyvért, aminek saját akarata van, és az idő is fordítva múlik el felette, ráadásul olyan írással írták, ami komoly gondot okoz mindenkinek elolvasni.

"Egy pillanat - emelte föl a kezét a Doktor -, most egy jó rész következik. Kacskaringó kacskaringó hullámvonal, hullámos kacskaringó!"

Azért nem kell aggódni megfejtik, a végén a gonosz elnyeri méltó büntetését, a jó meg a jutalmát és mindenki boldogan él, ám ez el is várható ettől. Nem is annyira ez teszi lenyűgöző könyvvé a Shadat, hanem az egypercesek, a csattanók, a viccek és más hasonlók, amikről ordít, hogy ilyet csak Douglas Adams találhatott ki. Ja és persze a cselekmény, ahogy szépen kibontakozik előttünk az egész, bár a személyes kedvenc karakterem az a Hajó. Mármint Skagra Hajója, no meg az összes "kifinomultan idióta probléma" Ó, és persze, ahogy a Doktor kikészíti Skagrát! Mintapéldája, hogy bárkit ki lehet hozni a sodrából, ha az ember pofátlanul szemtelen és idegesítő.

" Skagra már régen rájött, hogy az emberek általában véve idegesítőek. De hogy jön ahhoz egyetlen ember, hogy ilyen elviselhetetlenül idegesítő legyen?"

Skagra azért elrabolja Romanát, többször is azt hiszi, hogy megölte a Doktort, de hát mi tudjuk, hogy sokka, de sokkal korábban kell felkelni ahhoz, hogy valaki csak úgy megölje, Clarának gyorstalpalót ad Chronotis professzor a TARDIS irányításából, és hát közben eljutnak az időlordok börtönére is. 

Oké azt hiszem sikerült kellően értelmetlen és csapongó lennem, de sajnos vagy így beszélek, vagy még összevisszább és lelövöm az összes poént. A végére még itt van egy üldözős jelenet, csak hogy érzékeljétek, miért kell ezt igazából elolvasni:

"Ha élt volna valamiféle teremtmény a harsogó téridő-örvényben és történetesen épp akkor járt volna ott, ahol a két TARDIS egymás mellé állt, nagyon különös látványban lett volna része.
Egy kis György korabeli földszinti lakás oldalazott egy 1950-es évekbeli rendőrségi telefonfülkéhez."

Ez a könyv kifejezetten tóparti olvasmány, könnyed, humoros, csavaros, izgalmas és garantáltan szórakoztató. A DW fanoknak teljes szívemből ajánlom, csakúgy a sci-fi vagy Douglas Adams szerelmeseinek, no meg mindenkinek aki szeretne elfeledkezni a mindennapi gondokról. (Előre szólok nagyon sok benne az S betűs hülye név)