2014. május 1., csütörtök

Sherlock Holmes nevében




"Főszereplőink két Sherlock Holmes-rajongó kiskamasz, akik egymást Holmes-nak és Watsonnak szólítják, valamint egy kislány, Ica, akivel együtt különös kalandokba keverednek a nyári szünetben. Történetünk egy vidéki kisvárosban játszódik, ahol furcsa dolgok történnek, noha a felnőttek mindebből semmit nem vesznek észre. Gyerekek tűnnek el, és bár pár nap után látszólag sértetlenül előkerülnek, valójában egyik sem ugyanaz már, mint korábban volt. Watson a maga módján nyomozott már ez ügyben, de nem jutott semmire. Holmes-nak nem csak intellektuális kihívás a rejtély megoldása, de segíteni is akar."

Megjelenés éve: 2011
Műfaj: ifjúsági kalandfilm
Nemzet: magyar
Rendező: Bernáth Zsolt


Ne, ne, ne fuss el kérlek! Tudom, hogy a magyar filmek egy egészen sajátos kategóriát foglalnak el a szívünkben, és hajlamosak vagyunk úgy kezelni őket, hogy hát a miénk és azért szeretni kéne. Igen kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a miénk, és ha a szemed az előző bejegyzésre, egész konkrétan a Coming Out-ra réved szemed sugára, érthető, ha nem akarsz hallani magyar filmekről.
Ám, kérlek a kedvemért maradj még egy kicsit, és hidd el nem fogod megbánni. Köszönöm, most pedig hadd kérdezzek valamit. Emlékszel az ifjúsági filmekre? Nem, nem a Pál utcai fiúkra gondolj, hanem a Le a cipővelre, a Keménykalap és krumpilorra, a Gyalogbékára, szóval azokra amiktől te is legszívesebben újra tíz éves lennél, és felfedeznéd a világot, azokon a poros utakon és együtt lógnál a bandával, hajnaltól, napestig miközben játszotok, akár indiánosdit, akár cirkuszosat. Könyvből elsőként az Elveszett próféciák (Good Omens), "Ők" bandája ugrik be, és talán így már érthető miről magyarázok.
A Sherlock Holmes rajongók, amilyen én is lennék, sziasztok, már a cím alapján is felkapják a fejüket, és bevallom, miután megnéztem és végre szóhoz jutottam a vigyoromtól, az ötlött először eszembe, hogy igen, ez határozottan kellett már nekünk. Nem afféle koppintás ez, de méltó a Sherlock Holmes történetek szellemiségéhez, teljes egészében az, amit a műfaj igér, az amit elvárunk a műfajtól, remek forgatókönyv a zenétől pedig elsírod magad. A színészek pedig bebizonyítják újfent, hogy filmkészítés terén nem vagyunk annyira elveszve, mint azt gondolnánk, egész egyszerűen nincs pénz arra, hogy a valóban zseniális, páratlan, eredeti és minden szempontból perfekt munkát finanszírozzák.
És még nem is reklámozták, vetítették agyon, holott pontosan ezt kellett volna tenni, és ha nem vagyok olyan őrült fangirl, amilyen, szerintem nem is hallok róla, amitől pedig három sárkányfejem hányná a tüzet. Mondjuk még anno véletlenül láttam egy plakátot. egyet. Szégyen és gyalázat!
De miért is érdemes ezt megnézni azon kívül, hogy valószínűleg lesz benne valami Sherlock Holmes?
A válasz egyszerű: mert jóóóó.
Adott egy tipikus városka, ahol furcsa dolgok történnek, gyerekek tűnnek el, majd kerülnek el, ám egyikük sem olyan, mint régen. Csak ülnek a játszótéren, némán, maguk elé bámulva, ahelyett, hogy játszanának, beszélgetnének, szóval normálisan viselkednének. Ez feltűnik Watsonnak (Ungvári Ádám), aki nyomozni is kezd, persze semmire sem jut, amikor feltűnik Sherlock (Szénási Kristóf). Igazából nem derül ki az igazi nevük, ami nekem valamiért nagyon tetszik, és bár ennyi köze van a nagy detektívhez, de szerintem annyira jól fogják meg a lényegüket, hogy milyen lehetett gyerekként, az akkori tudásukat, hogy azt csak szeretni lehet. Például Watson egyfolytában szerel, összerak és ilyen kütyüket csinál, amik persze nem nagyon akaródznak működni, meg ha ideges így csavargatja a haját, amitől teljesen bongyor neki, és ez szerintem nagyon aranyos. Sherlock pedig kicsit távolságtartó, viszont van sapkája! A csipet-csapat pedig nem lehetne teljes Ádler Ica (Kugler Nikolett) nélkül, aki az apját akarja megtalálni, mert eltűnt egy régi tűzeset során. A nyomok egy különös cirkuszhoz vezetnek, és a megfejtés varázslatosabb, mint azt gondolták. Szándékosan nem mondok többet, mert azt akarom, hogy menjetek és nézzétek meg és szeressétek.
Bónuszképpen jár egy Tahi Tóth László az Öreg szerepében, aki, mint tudjuk, Jeremy Brett magyar hangja volt a Granada féle Sherlock Holmes sorozatban. Na meg, hogy fiatal hőseink a Pék utcában laknak a 221/B szám alatt.
Azért a többiekre is érdemes egy-két szót keríteni, például a dadogós bohócra Padlizsánra (Karalyos Gábor), akinek a maszkja nekem valamiért Jokeréra emlékeztet, bár ő a jófiúk közé tartozik, bár kissé furcsa. De ha már furcsa, akkor ott van a néma karbantartó.
Persze a történet nem igazán működne, ha nem lenne egy gonosz, aki ellen fel lehet venni a harcot. Ám azt kell, hogy mondjam az ő sorsa is kellemes meglepetést okozott, csak bólogatni tudtam, hogy igen, így kell lezárni valamit. Happy end, naná, de nem lovagol el senki a naplementébe, viszont a gyerekek újra normálisak lesznek, Vica is visszakapja az édesapját, és Watson is a sarkára áll.
De hogy ez a történet tényleg megtörtént, vagy csak elképzelték? Nos, az maradjon a nyár titka.
Veszély, kaland, álmok és varázslat, mindez csodálatos zenével, remek látvánnyal kiegészítve, bár az effektek az érzékenyebbeknek hagyhatnak némi kívánnivalót maguk után, de eskü, ez a legnagyobb problémája.
Persze efelett is lehet nyavalyogni, de az aki csak azért néz meg egy filmet,hogy aztán kigúnyolhassa és megvethesse az jobb, ha bele se néz, nyitott szívűeknek, szórakozást keresőknek és örök álmodozóknak viszont bátran ajánlom!

4 megjegyzés:

  1. "kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a miénk" - sosem nyithattál volna ennél szebben. *kitörli a könnycseppet a szeméből, és megölelget a Tanú utalásért*
    Ezt a filmet én eddig 2,5-szer láttam: neten egyszer, másfélszer a tévében, mert hogy aFilm+ vagy vmelyik hasonló csatorna volt oly édes, és leadta. Sokan szidták egyébként, olvastam több helyen is, és nem értem, miért. Igen, magyar, és? Igen, SH, és? Egyedi és édes, imádnivaló. Watson különösen. Bár az én kedvencem Padlizsán volt! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ennyit tudok a Tanúból, szóval várj csak azzal az ölelgetéssel :)
      Ja, rengetegen szidják, de szerintem ez csak az általános mentalitás lehet, mert valamiért hagyomány, csak a régi dolgokra büszkék lenni, és állandóan Rubik-kockával meg ezekkel jönni. Ami amúgy teljesen érthető, de azért be kéne már fejezni a kesergést a régmúlton, és körülnézni itt és most. Ami persze nem egyenlő a felejtéssel, hanem valahogy meg kéne találni az egyensúlyt az emlékezésben is. Tudom én, hogy nincs fájóbb, mint az egykor volt nagyság emléke, de azért könyörgöm. Most is van, most is lenne mire büszke lenni, csak könyebb megvetni és szidni, mint elismerni, hogy igenis szép és mükődik és jó és egyedi.
      Oké, sikerült átnyergelnem a másik kedvenc vesszőparipámra.
      De ez a film édes, és én csak enten láttam, egyszer, aztán a végét tévében és azóta sehol. De letöltöm. És megnézem. és szeretni fogom. És mindenkivel megnézetem.

      Törlés
  2. Nagyon örültem, mikor idetévedtem, és megláttam, hogy írtatok, írtál, Rey, erről a filmről. Régóta meg akartam már nézni, de valahogy mindig elfelejtettem. Aztán a minap elcsíptem a Filmmánián (régi Filmmúzeumon), és hát végig fangirlködtem, mert olyan volt, mint egy végtelenül édes Kidlock. :3 Teljesen elvarázsolt, és még napokkal később is vissza-visszagondoltam rá, mert annyira élveztem. :) Először egyébként nagyon meglepődtem, hogy Sherlock lett a szőke hajú gyerek, John meg a barna, de aztán túlléptem rajta, és csak élveztem, ahogyan magával sodort a film.

    Mellesleg óriási nagy ölelést, meg bonbont, meg pónikat küldök neked, amiért olyan filmeket említettél meg, mint a Tanú,.

    A többi filmért pedig, mint a Le a cipő, a Keménykalap és krumpilorr, a Gyalogbéka örökre a szívembe zártalak, mert nagyon kevés olyan emberrel találkozok manapság, aki ismeri ezeket. Az én korosztályomból szinte senki, legalábbis az elsőt és az utolsót biztos nem, de sajnos még a harminc évesek se igazán. És ez nagyon elszomorító, pedig a legjobb gyerek/ifjúsági filmek, amiket valaha láttam. :( Szomorú, hogy a szüleik nem nézették meg velük.

    Na de visszatérve a SH nevében-re, nekem is az jutott eszembe először, hogy a fent említett filmek óta tényleg az az első igazi ifjúsági film, és mennyire jó lett. Kikapcsolt, élveztem az egész filmet, és az zenéje tényleg fantasztikus.

    Szóval, le a kalappal a készítők és a színészek előtt, mert igazán remek filmet készítettek, amit szerintem érdemes lenne minél több gyerekkel megismertetni. Persze, felnőttek is élvezhetik, és olyan fiatalok is, mint mi. :)

    Köszönöm, hogy megírtad! ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És ezt csak most vettem észre! Neharagudjneharagudj a hónapos késért! Csak nem jelzett a mél, erről a honlapról én nem kapok értesítőt és tényleg csak most vettem észre! Bocsánatbocsánatbocsánat!
      Először is a Tanút még mindig nem láttam, de nagyon örülök, hogy mindenki örül annak az egy mondatnak :)
      UGYE HOGY KIDLOCK? Nem akartam irni, de bennem is annyira bennem volt, hogy ez kidlock, de nem akartam irni, de te kimondtad és ezt köszönöm.
      Az a hecc, hogy nálunk ezek családi filmek, és mindegyikünk kívülről fújja őket. Azt hittem, hogy erre mindenki leülteti a gyerekét, hiszen a szülők szeretnek nosztalgiázni. Hát ez most elszomorított, hogy ennyire kevesen nézik.

      Óh a főcimdala le van töltve, és végtelenítve tudom hallgatni. Candynek is elküldtem, szeressed-te-is jeligére. Szerette :)

      Igen, jó lenne minél több gyerekhez eljuttatni, hogy lássa, meg minél több felnőtt is és ezzel kéne megnyerni az emberek bizalmát a magyar filmkészítésnek. Lehet, hogy még sikerülne is.

      Szivesen, ezért vagyunk :)

      Törlés