2014. június 4., szerda

Eoin Colfer: Ja és még valami... (Douglas Adams nyomdokain)


"Egy angol úriember végeérhetetlen kutatása térben és időben egy csésze tisztességes teáért.
Arthur Dent és az egészen figyelemreméltó könyv a Galaxis Útikalauz stopposoknak véletlen találkozása nem zajlott teljesen zökkenőmentese.
Arthur bejárta az ismert és ismeretlen tér minden zegét és zugát. Előre és hátra bukdácsolt az időben. Többször felrobbantották, újra összerakták, kegyetlenül bebörtönözték, rémségesen elengedték és sokkal cirkalmasabban sértegették, mint az szigorúan véve szükséges lett volna. És persze mindeközben alapvetően nem sikerült megragadnia az élet, a világmindenség meg minden lényegét.
Végül aztán Arthur csak hazakeveredett a Földre. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy elkerülte a sorsát.
Ugyanis Arthur esélye arra, hogy egy rendes csésze teát szerezzen, elpárolog a világ óceánjaival együtt, mivel amint megérkezik, megtudja, hogy a Földet fel fogják robbantani...már megint.
A Ja és még valami... Eoin Colfer tollából a Galaxis Útikalauz stopposoknak trilógia igencsak váratlan, ám örömmel fogadott hatodik epizódja. Szerepel benne egy egész panteon munkanélküli isten, mindenki kedvenc renegát elnöke, egy szerelmes zöld idegen, egy bosszantó számítógép és minimum egy igen nagy tábla sajt."

Rengeteget, de tényleg rengeteget, gondolkoztam azon, hogy mégis hogy jelöljem azt, hogy ezt a könyvet nem Douglas Adams irta, de az ő hagyatéka alapján készült. Szerintem végül is elég jól megoldottam, ám a problémák olyanok, mint a hidra. Csapatban jönnek és nem is tudnak felmenni a vidra.

Óh, amíg el nem felejtem: SPOILER és IDÉZETEK előfordulnak, illetve a változataik, de ez tipikusan az az a könyv, amiből muszáj idézgetni. De igyekeztem nem bemásolni az egészet.
Azt hiszem az lesz a legbölcsebb, ha az elejéről kezdem. Douglas Adams minden bizonnyal páratlan, ám a legnagyobb pontatlansággal elnevezett öt részes trilógia a Galaxis Útikalaúz stopposoknak című könyvét amivel sikert aratott minden létező, nemlétező illetve hovatartozásán még jócskán gondolkodó világokon, már aki képes felfogni mindazt a bámulatos marhasággal, finom ironiával és cseppet sem finom paródisztikus humorral előadott szövevényes történetet, amit elénk tárt. Személy szerint három nap alatt kiolvastam, és máig fenntartom, hogy a Doktor igazi neve Szlartibartfaszt, és, hogy ha valakivel hát Zaphod Beeblebroxal megérné utazni a világűrben.
Nos ezt, a hatodik részt kicsit nehéz behatárolni, de azt mondanám, hogy aki most hallja először Douglas nevét, akkor az keressen egy másik kötetet és az alapján döntsön, mert bár ez az ő jegyzeteiből, nyomdokain és stílusában készült, de hát mégse Adams irta. Ő ugyanis abszolút váratlansággal meghalt, és ez azóta is fájó űr, mindenki számára, aki ilyen-olyan formában szerette. (Azért megnéztem volna egy olyan Doctor Who? részt, amit ő és Steven Moffat karöltve irt. Szerintem felrobbant volna az internet utána, tuti. A szívemmel együtt.)
Azonban ez az egyetlen amibe bele tudtam kötni és a kicsit vontatott kezdés, ami aztán el is múlik és végső soron kapunk egy sziporkázó, elborult humorú könyvet a trilógiából megismert csiper-csapattal, nem Arthur itt sem kap teát,

" Á, igen, gondolta az öregember. Tea. Egy bizonytalan és feltehetően illuzórikus világegyetem középpontjában mindig lesz tea."


Ford még mindig be van szívva, a Föld megint pusztulásra van ítélve, ám az Élet Értelme helyett most csupán Wowbaggert akarják megszabadítani a halhatatlanságától. Elvégre túszúl ejtette őket, úgyhogy ez a legkevesebb.
A könyv hőse, vagyis inkább alakja, mert hősnek titulálni legalább annyira felelőtlenség lenne, mint semmibe venni egy vogon hadiflottát, a Galaxis elnöke, Zaphod Beeblebrox.
Kapunk még a nyakunkba egy új bolygóra költözött gazdag emberek kolóniáját, elvadult edzőket, sok-sok lehetetlen valószínűtlenséget, Asgardot és bónusz Lokit, aki személyesen nem jelenik meg, de azért ott van,

" A szeminárium alatt minden évben kiosztották a Tüskés Gömbhal-díjat a híres diadal tiszteletére, amikor is Loki egy szexőrültet gömbhallá változtatott, aki aztán megmérgezett mindent, amit megölelt."


viszont Thor ténylegesen meg kell, hogy mentse a fent említett bolygót, mivelhogy az istene lett. És elmondhatatlanul jobb, mint a Sajt, mert hát valljuk be a Parmageddon, mint pusztulási forma fele annyira sem menő, mint a Ragnarök. Ami különben is elmarad.

" Az istenek számára az utolsó csepp akkor cseppent el, amikor Fenrir, Loki óriásfia azzal próbált imponálni apadó nyájának, hogy űrciklijét belehajtotta egy fehér lyukba. Az ugrás után Fenrir egyetlen épen maradt része az egyik zápfoga maradt, amely most izzó aszteroidaként kering a Sagar-7 körül, s nem képes másra, mint befolyásolni az árapályt és homályos üzeneteket küldeni a látnokoknak. Az istenek elszörnyedtek (mindegyikük, kivéve Odint, mivel úgy szólt a jóslat, hogy Fenrir felfalja majd őt Ragnarök idején, így ő röhögött a markába) és vissszavonultak világaikba. Megesküdtek, hogy soha többé nem közöködnek halandókal (a mondat pontosan így hangzott: " A halandók bekaphassák", csak ez nem annyira isteni deklamáció, mint a "megesküdtek" meg "soha többé", meg a "közösködnek")."


Kifejezetten jó móka belekeverni a Marvel filmeket, vagy legalább kapcsolódási pontokat keresve. Ilyeneket:

"- A lényeg, hogy talán akkor rossz döntés volt az a videó, de a jegyeladás visszaesett, kellett valami, hogy visszakerülj a csúcsra. Az őszinte videó volt éppen a divat, és pár embernek igenis tetszett
- Pár embernek? - hörögte Thor. - Arra a szektára gondolsz azon a partihajón? Azok a kretének zabálták. Sajnos, a Galaxis többi részének, a normális halandóknak nem tetszett, hogy az isteünk nőnek öltözött, mint valami mutogatós deviáns."


Remélem mindenki tudja mire gondolok, mert most nem találtam gifet, de én percekig röhögtem csak ezen.
A történet maga annyi lenne, hogy a Földet, és az összes dimenzióbeli megfelelőjét a "Nem végzünk félmunkát" vogon mentalitás csatakiáltásával, meg akarják semmisíteni.
Már megint.
Arthur, Ford, Trillian, és Vakta (Arthur kamasz lánya), természetesen ott vannak a halálsugarak legközepén és kinéz nekik egy újabb biztos halál. Aztán megjelenik az Arany Szív űrhajó

"Ez az űrhajó olyan pándimenzionálisan menő volt, hogy csupán a brossújára láttán egy tinédzser szive pár évtizedet kihagyva egyenesen a kapuzárási pánikhoz kettyent.Az Arany Szívnek volt hagyományos meghajtása és volt forradalmi Végtelen Valószínűtlenségi Hajtóműve, melynek segítségével a jármű egyszerre mindenhol ott volt, míg el nem döntötte melyik holban akar lenni."


amit immáron nem Eddy, hanem Zaphod Bal Agya irányít.
No para így is lefagy.
Megmentőnek megjelenik Wowbagger, a Végtelenül Meghosszabított, aki életcéljának tekinti, hogy mindenkit megsértsen az Univerzumban. Halhatatlan, ráér, ám kezd beleunni a dolgokba, így elfogadja Zaphod ajánlatát, hogy megmérközzön Thorral a germán istennel.
Zaphod pedig megy Asgardba, ám ott ő az első számú közellenség,

"A legalkalmatlanabb vendég Asgardban azonban Zaphod Beeblebrox, a Galaxis elnöke volt, ezért mindegyik sárkány egkapta egyik régi ingét szagmintavétel céljából."


Felbukkan még néhány isten, halott viking, Heimdall, sárkányok, és némi lézertűz is.
Persze Thor elfogadja az ajánlatot, így lesz a Nano bolygó hivatalos istene, majd lezúz még néhány vogont is,

" Semmi nem imponál úgy a halandóknak, mint egy kis izom meg ín, mondogatta Odin. Törd össze, amit össze lehet
Odint hallgatni kábé annyira mókás dolog, mint egy kard a sípcsontban, de néha azért vanak jó meglátásai."


Wowbagger halandó lesz, beleszeret Trillianbe, ketten elzúgnak népet sértegetni, Vakta ottmarad, mint hivatalnok, míg Arthur ismét útnak indul. És ismét belecsöppen valamibe amibe nem kéne, de hát Arthur már csak ilyen.
A könyv olvasása során az a trükk, hogy engedni kell, hadd szórakoztasson. Ja és ne olvass utána a véleményeknek. Bár akkor ezt sem kellett volna végigszenvedned, mert ez se objektív, cserébe viszont tök lelkes. Mit csináljak? Szeretem Douglas Adamsot, a Galaxis Útikalauzt és az elborult angol humort.
Ja és Asgardot, meg azért Thort is.
Kezdőknek és kekeckedőknek nem ajánlom, viszont mindenki másnak igen, aki újra felhajtana egy Galaktikus Gégepukkasztó mellé még egy sárkánytojás koktélt, nyakába akasztaná a törülközőjét és átszelné a valószínűtlenséget.
Don't panic!

"Ford két kezébe fogta Arthur arcát. - Az élet a pillanatokról szól Arthur - mondta komolyan. - Ez a titok. A pillanatok hosszabbak, mint hinnéd. Ha összeadod az összes jó pillanatot, akkor az tudod... olyan, mint ezer év.
Az dühítette a leginkább Arthurt, hogy lehetett valami ebben a dologban."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése