In the flesh

"Négy évvel azután, hogy kitört a zombi-betegség, amit sikerült egészen kordában tartani, a kormány elkezdi rehabilitálni az élőholtakat. Köztük van Kieren is, a tinédzser, aki most visszatérhet otthonába, egy kis vidéki faluba. Miközben el kell viselnie a helyiek ellenséges fogadtatását, kénytelen szembenézni saját démonaival is."
(Filmkatalógus)





Megjelenés éve: 2013
Műfaj: horror, dráma, sorozat
Nemzet: brit




Eredetileg egy újabb Loki könyvet szerettem volna hozni, de közbeszólt ez a sorozat, úgyhogy felborult a rend, és ismét a zombiké az elsőbbség.
Az In the flesh a BBC sorozata, amely egy 3 részes mini-sorozatként látta meg a napvilágot, azóta viszont már rendelkezik egy 6 részes második évaddal, és tűkön ülve várjuk a 3. évad sorsát. Egyelőre egészen picike fandommal rendelkezik, de remélem, ez hamar megváltozik, éppen ezért próbálom én is terjeszteni az igét.
Mert egy fantasztikus sorozatról van itt ám szó!

A cikk az 1. és 2. évad eseményeire nézve is spoilert tartalmaz!

A  t ö r t  é n e t 

lényege nagyjából az, amit a Filmkatalógus is ír róla, de persze nem ennyire egyszerű a dolog. Az Első Feltámadáskor a halottak kikeltek a sírjaikból, és eszüket vesztve támadtak rá az élőkre, ahogy egy jó zombinak ez ugyebár kutya kötelessége. Megalakult az HVF (Human Volunteer Force, egy önkéntesekből álló csapat), ami szembeszállt velük, miközben a kormány kísérletezni kezdett a gyógyításuk érdekében - négy év alatt pedig sikerült eljutni arra a szintre, hogy napi gyógyszerkezelés mellett a zombik - pontosabban a PDS (Partially Deceased Syndrome = Részlegesen Halott Szindróma) betegségben szenvedők -, halottként ugyan, de teljesen normális életet élhetnek. Ez persze nem veszélytelen, mert ha a gyógyszeradag kimarad, ismét megőrülnek és agresszívvá válnak, ezért sokan az emberek közül nem is tartják ezt  megoldásnak, de hát mit lehet tenni, amikor a kormány szépen visszaintegrálja a már halott polgárokat egykori közösségükbe?

Mindenkinek meg van a saját démona, élőnek és holtnak egyaránt, mind a beilleszkedéssel és elfogadással, mind pedig a múlttal kapcsolatban. Az élők még mindig félnek a zombiktól, akik viszont az élőktől tartanak, egyesek pedig lázadnak, mert úgy gondolják, hogy a visszatérésük nem ok nélküli, hanem egy magasztos cél érdekében történt. Létrejön az ULA (Undead Liberation Army), ami igen szélsőséges formában küzd a jogaiért/a magasztos célért; bedrogozott állapotban ideig-óráig ismét agresszívvá válnak, amit persze nem feltétlenül élnek túl.
A végső céljuk a Második Feltámadás, ami a legelső Feltámadó megölésével érhető el, így hát megkezdődik utána a kutatás - zombik és élők között is.

Valójában nem derül ki, hogy az Első Feltámadásnak mi volt a kiváltó oka, csak annyit tudunk meg az egész eseményről, hogy az előtte való évben meghaltak tértek vissza, és hogy harapással nem terjed a kór. Emellett a zombik nem esznek vagy isznak, a szemük hófehér, ahogy a bőrük is, így a kormány elvárja tőlük, hogy alapozót és kontaktlencsét viseljenek.

A  k a r a k t e r e k r ő l

Kieren Walker, a történet főszereplője egy kis faluból, Roartonból származik, ami nem éppen az elfogadás mintaképe, ezt jelzi az is, hogy a fiút a szülei hajnalban csempészik haza, húga pedig az itt még mindig meglévő HVF tagja. Kieren így hát kénytelen szembesülni azzal, hogy ő itt egy nemkívánatos személy, miközben ő is annak érzi magát - még a szülei sem tudják őt feltételek nélkül elfogadni, ami érthető is, ennek ellenére mindent megtesznek, hogy minden a régi legyen. Kieren teljes mértékben emberi és logikus karakter, a jellemfejlődése tökéletesen nyomon követhető. Érti, mi zajlik körülötte, és talán ő látja át az egyik legjobban a helyzetet.

Aztán ott van a húga, Jem, aki lényegében egy katona; az életét kockáztatta a faluért, zombiként rohangáló ismerőseit ölte meg halomszámra a túlélésért, és ettől nem tud szabadulni. Az ő karaktere a legemberibb, mert mindannak ellenére, amin keresztülment, ő csak egy tizenéves lány, aki belül kétségbe van esve és retteg. Próbál bátor lenni, próbál helytállni a vele szemben állított elvárásoknak, és közben persze a családjának is, ami egy PDS-ben szenvedő testvérrel igen csak ellentmondásos helyzet.

Akiket még fontosnak tartok kiemelni, az az első évadból Rick - ő maga a drámafaktor egy személyben. Rick
ugyanis Kieren szerelme, aki katonának állt és meghalt, Kieren pedig öngyilkos lett miatta. Így kerültek mindketten a föld alá (aztán vissza a föld fölé), ez a halott, síron túl tartó szerelem (haha, értitek!) pedig egyrészről morbid, másrészről pedig a már eleve drámai történet még drámaibb folytatása. Nem végződik happy enddel. Így az első évad végére ajánlanék egy nagy adag zsebkendőt fogyasztásnak, meg egy sötét sarkot, ahová behúzódhat az ember.

Simon szintén a homoszexuális romantikus szálat erősíti, de hogy hogyan és miként kerül a történetbe, azt nem árulom el, mert túl nagy spoiler lenne. Azt viszont elárulom, hogy az ő sorsa sem kevésbé zsepi igényes, mert habár ebben a sorozatban nincs olyan szereplő, akinek ne lenne valamilyen személyes drámája, ez a főbb szereplőkről halmozottan elmondható. Simont én a sorozat alatt több alkalommal is szerettem volna jól megölelgetni, annyira szánnivaló, talán a legszánnivalóbb mind közül.

Végül pedig Amy Dyer, Kieren legjobb halott barátja, aki egy külön posztot érdemelne a különc személyiségével. Leukémiában hunyt el, a második életét ezért nem igazán veszi komolyan, pontosabban nem akarja komolyan venni - élvezi minden pillanatát, kiszámíthatatlan, vidám és őszinte. És ő is megsirat minket, de ez persze már nem meglepő, ugye?

A  h a n g u l a t r ó l

Komor, drámai, szürke, mint ahogy azt el is várnánk egy zombi sorozattól. Megríkat (többször is), és ránk erőszakolja magát (én alig 3 éjszaka alatt végeztem ki a sorozatot).
Nem igazán véres, sőt, gore jelenetektől mentes (igaz, van benne egy kis jóféle agyevés, nyami), de alapjában véve nem az agresszivitásra és belezésre épülő képekkel operáló sorozat. Ahol az események természetes velejárója egy kis trancsír, ott előfordul, de ismétlem, ez igen ritka.
A zombik integrálásáról van szó, a lelkiállapotukról (ne vitatkozzunk a holtak lelkéről, vallásfilozófiáról, se semmi ilyesmiről), úgyhogy nem egy vidám darab, de nem is annyira tömény, hogy elviselhetetlen legyen.

Több fórumon is olvastam a sorozatról, és olyanokkal találkoztam szembe, hogy ez a sorozat a homoszexualitás egyfajta párhuzama lenne. Ebben részben van némi igazság, de szerintem bővebben kell értelmezni a sorozatot,ha mindenképpen értelmezni akarjuk, és általánosságban az elfogadásról, rasszizmusról és diszkriminációról van szó. Ez minden korra ráhúzható, nem kell semmit sem keresni benne, egyébként sem hiszem, hogy a sorozat valamiféle világmegváltó üzenetet próbálna közvetíteni.


Ami még érdekes, hogy egyetlen egyszer sem használnak mobiltelefont, holott napjainkban játszódik - ráadásul Kieren apja folyamatosan a Blue Ray gyűjteményével henceg, tehát nincsenek híján modern technológiának. Erről is nagyon érdekes kis teóriákat lehet találni a neten (pl. hogy a modern technika az oka a Feltámadásnak, rádióhullámok ésatöbbi), amikkel szintén nem igazán értek egyet, de tény, hogy különös. Arra sem igazán emlékszem, hogy tévét néznek-e - DVD filmeket igen, de kifejezetten tévéadást nem hiszem.




Magyarul nem jelent meg, nem is hiszem, hogy meg fog (persze, ki tudja?), de aki bírja és szereti a tömény brit nyelvet és a zombikat, annak csak ajánlani tudom. Meg annak, aki szeret sírni.

imdb | filmkatalógus