2014. június 1., vasárnap

Mike Vasich: Loki

"God of Mischief.
Father of Lies.
Harbinger of Destruction.

Exiled and tortured by the gods, Loki swears vengeance.

He will summon the mighty Fenris Wolf and the legendary Midgard Serpent, and they will lead an army of giants and all the dead in Niflheim.

Brimming with the power of the most destructive being in the Nine Worlds, he will not rest till Asgard is in ashes and all the gods are dead under his heel."


Szabad fordításban:
Egy tragédia Lokiról.





 Emlékszem rá, hogy az Avengers után pár nappal találtam rá a neten a könyvre, és hajlandó lettem volna mindenre, hogy a kezem közé kaparinthassam. Jelentem, egy héttel később sikerült, így a beszámoló nem éppen a legfrissebb élményeken alapul, de sietve belelapozgattam, hogy felkészült legyek.

Gondoltam, mivel a) Loki rajongói táborát erősítem és b) a Loki-láz ismét eluralkodott, no meg hát c) Reyklani Thor 2 kritikája után igencsak stílusos az időzítés, most fogom nektek elhozni.

Egy magánkiadásban megjelent könyvről van szó, így magyarul ne keressétek, nem létezik. Sosem olvastam még magánkiadott könyvet, főleg nem egyetemi professzorét, mint amilyen Vasich úr is, így nyilvánvalóan voltak elvárásaim a könyvvel szemben, de mivel színtisztán csak Loki, valójában mégsem voltak, mivel bármit hajlandó voltam szeretni (hiszen Loki!).
Így nem is csalódhattam olyan nagyot. A könyv ugyanis nem éppen a legjobb, viszont rossznak sem mondanám, bár talán csak hozzáállás kérdése, nekem mindenképpen pozitív élmény volt.
Na, de nézzük is, hogy miért.

A  t ö r t é  n e t r ő l

Itt a mitológiai Lokiról van szó, mielőtt bárkiben felmerülne a kérdés, viszont Vasich operál néhány marveles dologgal, mint például, hogy Loki itt is Odin örökbefogadott fia. Aki ismeri a mitológiát, az tudja, hogy ez nem teljesen van így (sőt, egyáltalán), de ez persze nem baj, hiszen írói szabadság.
A történet egyébként nem szól másról, mint Loki sorsáról, aki majd elhozza a Ragnarököt. Nem fogom részletesen leírni a cselekményt (nyilván), de aki ismeri a mitológiát, annak sok meglepetést nem nagyon tud okozni a könyv. Főleg azért sem, mert Vasich tesz róla, hogy kiölje a meglepetés erejét a sorok közül.
Ugyanis:
A prológus igen hatásosan nyit; kapásból van nekünk egy Lokink, akit sziklához kötözve kígyóméreggel kínoznak, miközben Sygn próbál segíteni neki enyhíteni a kínokat. Aztán váltás: kapunk egy mitológiai részletet, amelyben az Áz és Ván istenek közötti harcban lerombolt falat kellene újjáépíteni, majd jöhet is az első fejezet. Ez a kis mitológiai részlet pedig pontosan előrevetíti, hogy mi is fog majd a fejezetek alatt történni, így nem igazán értem a funkciójukat - igen, több is van belőle. A fejezetek között meseszerűen el van szépen mondva maga a mitológia, ami ugyan nem mindig pontosan egyezik a regény cselekményével, így csak még jobban összezavarja a drága jó olvasót. Feleslegesek bele, és csak akkor lenne igazán értelmük, ha kiegészítenék a cselekményt, nem elismételnék.

Mint írtam volt odafent is, ez Loki története, egy tragédia; ő segíti az Áz isteneket, mégis csak megvetést és gyűlöletet kap cserébe, kiközösítik, így érthető, hogy Loki bosszút tervez.


És ezzel el is értünk egy másik fontos dologhoz,

a  h a n g u l a t h o z.

Sötét és komor, és ha Vasich úr igazán jó író lenne, akkor már a másvilágra zokogtam volna magam tőle. De Vasich úr nem annyira jó író, hogy ilyet tegyen a lelkemmel, így inkább csak kaptam egy nehéz érzést a mellkasomba. Az érzelem leírások teljes mértékben hiányoznak a könyvből, a legapróbbak is - akárcsak a személyleírások, a helyleírások, bárminemű leírás, ami egy regénynél igazán problémás lehet. Itt viszont mégsem éreztem annyira kellemetlennek a dolgot, mert hát először ugyan fennakadtam rajta, de ahogy megszoktam a könyv stílusát, egészen úgy éreztem magam, mintha egy régen írott mitológiai szöveges forrást olvasnék - visszaadta azt a hangulatot, amit a fejemben én mindig hozzátársítottam a különböző legendákhoz, amik üresen és egyszerűen elmondják az eseményeket. Ezért talán ez megbocsátható Vasich úrnak.

A  k a r a k t e r e k r ő l

 Mint említettem, semmiféle leírás nincs a könyvben, így azoknak, akik nem konyítanak a germán mitológiához, jópár szereplő csak egy név marad - annak ellenére, hogy Vasich úr több nézőpontváltást is elkövet. Persze, megtudunk róluk ezt azt, de egy regényhez kevés, és most is amondó vagyok, hogy Vasich úr talán tényleg csak a mitológiai elbeszélés szintjén szerette volna megtartani a könyvet.
Bár a fontosabb szereplők karakterizálásával nem bánik olyan rosszul - kivéve Thort, aki nem csinál mást, mint a háttérben rohangál és tömi a fejét, vagy éppen lekaszabol valakit és tömi a fejét. De ott van például Odin, akiről tudjuk, hogy bölcsességet szerzett Urd kútjából, így látja mind a múltat, mind a jövőt. Ezzel azonban csak egy probléma van, amit Vasich úr nem igazán igyekezett nekünk megmagyarázni: a szabad akarat kérdése. Ugyanis Odin látja a Ragnarököt, pontosan tudja, hogy mitől fog bekövetkezni, az eseményeknek milyen láncreakciójára van szükség, és mindent el is követ annak érdekében, hogy a Ragnarök eljöjjön, mivel hisz benne, hogy ennek meg kell történnie. Így közvetlenül ő a felelős Loki sorsáért, mert egyszerűen bábként használja a céljaihoz.

Aztán persze Loki. Az ő jellemfejlődése gyönyörűen van ábrázolva; ahogy felfedezi a saját lényét, hogy ki is ő valójában. Érezzük, ahogy megváltozik a gondolkodásmenete, a motivációja, a célja - Vasich úr igazi Lokit varázsolt elénk.

Vannak jelenetek, amik viszont kárpótolnak minden hiányosságért; például, amikor Loki ellátogat a Nornákhoz. Vasich úr fantasztikusan leírja a sejtelmességüket, jól megalkotja az Yggdrasilt, Loki alakváltásait és gyermekeit (akik szintén benne vannak, természetesen). Hel alakját kissé átformálja, illetve Fenrir megkötözését is, megpróbálja valmai új módon interpretálni az eredeti mitológiákat. Nem értem, mi célja volt ezzel, de nem is kell érteni, mert jól csinálta, és habár nem egy megszokott regény - fantasynak például nem nagyon mondanám -, hanem megmarad elemi szinten egy mitológiai mondakör részének (éppen ezért komoly vallásfilozófiai háttere van, erre viszont nem térnék ki részletesen, de pl. az istenek és ember kapcsolata is felmerül, ami nincs megmagyarázva, illetve az istenek és a világ, isten és isten egymáshoz való kapcsolata ésatöbbi), akkor viszont minden meg van benne, ami kell. Mert nem a modern formák és szabályok szerint íródott, az egyszer biztos, de éppen ez teszi különlegessé.

Minden Loki rajongónak kötelezően ajánlanám, akinek fűlik a foga az angolhoz.




Pontozás:
Történet: 5/5
Karakterek: 4/5

A könyv adatai:
Kiadó: CreateSpace, magánkiadás
Oldalszám: 358
Kiadás: 2010

2 megjegyzés:

  1. Magyar hónap uán Loki hónapot tartunk ó je! (Vicces, hogy a megjegyzéseken keresztül is levelezgetünk.). Tényleg, mert én is ilyennel készülök.
    Mihelyt túljutok azon, hogy mitológia, mitológia, Loki, mitológia, mitológia, Loki, Loki...asszem érthető, hogy miért kaptam gutaütést. Mert nem magyar. És fogalmam sincs mennyiért, hogya, honnan lehetne beszerezni. Pedig komolyan elolvasnám, még akkor is ha egy oldal/egy hét sebeséggel haladnék, mert ezt tudni akarom. É r d e k e l.
    Nagy álmok egy kis emberhez.
    VAgy betörök hozzád és ellopom. Úgyis tudom hol laksz "sejtelemes vigyor"

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. mi a kommunikáció minden létező formáját felhasználjuk :D
      oye, te is készülsz vmi Lokissal? idevelemost!
      amúgy találtam időközben Vasich úrtól ez másik Lokis könyvet is, tegnap beleolvastam, és háááát... pajzán darab, nem mondom. :D szóóóóval készülj :D

      A könyv beszerzésével kapcs. majd dobok egy e-mailt :)

      Törlés