2014. október 14., kedd

Könyvek, amiket elkezdtem...





...és így, vagy úgy, de abbahagytam. Vagy az olvasásukat, vagy az ajánlót. Úgyhogy kaptok ilyen vegyes izét, mert ha eddig nem sikerült megirnom, akkor valószínűleg már nem is fogom. Mellesleg remélem senki nem hiszi azt, hogy a könyves listám a valóságot tükrözi. Mármint lehet, hogy valóság, de csakis egy alternatív univerzumban, ahol képes vagyok azokat olvasni, amiket kiirtam.

Tehát elsőnek ott van Para-Kovács Imre: Lassú fény című pszichedelikus hagymázlázálomja, ami pontosan annyira nyomasztó, undorító és nehéz értelmezni, mint a részeg kínai által leírt írásjeleket. Könyvtáros szerzemény volt, de egyszerűen nem bírtam befejezni, így inkább visszavittem. Nem csak azért mert ez a könyv hányingert keltően posztapokaliptikus szörnyedvény, hanem azért mert olyan módon túlkomplikáltan magasrendű akar lenni, hogy az már önmaga paródiája. Arról nem is beszélve, hogy rögtön a második oldalon egy Stephen King-i idézet fogad, de nem ám úgy, hogy meg van jelölve a forrás, meg idézőjel! Egy frászt, úgy kezeli mintha a sajátja lenne, pedig nem, mert azt a Fekete Házban olvastam és a "suvadás" szó nem épp oly gyakori a magyar nyelvben. Az utána következő egy bekezdés pedig ennek a magyarázata. Na nekem ez a nyilvánvaló plagizálás kedvemet szegte, de nem adtam fel, hátha találok benne valami értékelhetőt, a tetszetős borító mellett. Őőő...nem igazán. Maga az alapötlet, hogy egy prionvírus (befigyelt nekem egy Szörnyek szigete), fertőzi az embereket, amitől elveszítik az intelligenciájukat és szép lassan értelem nélküli zombiváv válnak. Gyerekek, amikor ezzel foglalkozott és nem holmi túleröltetett virágnyelven fejtegette a jóégtudjamit, akkor a regény működött. Undorító, durva, hideglelős módon ugyan, ahogy egy keményvonalas horrorhoz illik, de működött. Erről akartam még többet, de nem tudtam kivárni amíg megkapom és visszavittem az egészet. Jah igen a Szép új világ is tetten érhető, bár abba is csak beleolvastam, de mintha abban szerepel volna hasonló stílus, mondjuk ott mintha működött volna. Itt nem. Tulajdonképpen sajnálom ezt a regényt, mert volt benne potenciál, csak elcseszte. Nem tudom mi szükség volt a ködösítésre, ami nem is illeszkedett bele, de szivem szerint visszavinném az írónak, hogy próbálja meg ezúttal az istendögökre, a vírusra, és egyáltalán a cselekményre fókuszáljon, és hagyja a francba az ópiumot. Igazából nem akarok senkit eltántorítani ettől a könyvtől, mert vannak benne hardcore jelenteket, ha valaki vevő erre (néhanap én is az vagyok) és nem túlzottan zavarják a túllihegett üresjáratok.
A szerzőtől kivettem egy olyat is, hogy A mamut dala, de abba nem néztm bele. Azt igérte, hogy punk, és volt a hátulján egy badass versszöveg, de ezek után kételkedem. Bónuszképpen folyton átkeresztelem szerencsétlen szerzőt Istvánnak vagy Andrásnak, nem tudom miért. A lényeg, hogy mostanában punkot akarok, mindegy, hogy stampunkot, vagy másfélét csak punk legyen. (Biztos azért mert felnyirattam a hajam és most menőnek gondolom magam). És itt nem kaptam meg. Vagy csak én vagyok túlzottan földhözragadt.
A következő félbehagyott "gyöngyszem" Brenna Yovanoff: Az elcserélt. A punk mellett a skót kultúra, hagyományvilág, mesék és szóbeszédek is érdekelnek mostanában, tehát amikor megláttam ezt a címet, és az amúgy szintén igéző borítót, lecsaptam rá. És a tizedik oldalnál repült a kukába, mert nem voltam hajlandó, hogy a Crowley, jól van Crovley név ilyen negatív élményhez kapcsolódjon. Tudom, hogy mind a Good Omensbe, mind a Supernaturalba démon, de ettől függetlenül hatalmas egy figura, szóval nem nagyon akartam, hogy a továbbiakban köze legyen ehhez a YA regényhez. Ifjúságinak mondják, de ha egyszer megértem, hogy miért kell a fiatalokat hülyének nézni, akkor valószínűleg bölcsen, ámde kiábrándultan halok meg.
Joggal kérdezhetitek, hogy mégis mi a francot tudok leszürni tíz oldalból, de én joggal válaszolom, hogy nagyon is sokat. Mert ha a második oldaon azzal a szituval találod szembe magad, hogy a srác E/1-ben arról kesereg, hogy az a lány csillámpóniménest szégyenít meg a ragyogásával, de mégis odamegy hozzá, mármint a sráchoz, beszélgetni és jaj de ezzel nem tud mit kezdeni, blablabla, akkor nagy a valószínűsége, hogy sikkerrel belefutottál egy harmatrangú kötetbe, ami klisét klisére halmoz, sőt az arcodba nyomja a baromságot. Csakis mazohistáknak való ez, mint drágalátos barátném Candy, akinek én csak dicsérni tudom a lelkierejét. Én töröltem. Még jó, hogy csak pdf volt. Jah igen, ott tartottam, hogy egyből levettem, hogy itt bizony a csecsemőt elcserélték valami másra, hogy senkinek ne tűnjön fel a hiánya. Mindenki ismeri ezt a mondát, ennek ellenére fel nem foghatom, hogy miről is szólt. Egyáltalán már az sem tiszta, hogy egy elcseréltet, hogy a francba nevelhettek fel így? Nem keresték a magukét? Ne már! Ezt én nem veszem be. Ráadásul a gyerek apja lelkész, szóval nem hiszem, hogy csak így türné, hogy egy elcserélt nővekedjen a házában. Alapjáraton nem lenne rossz, de nem is jó. Közepesen klisés, sajnos arra sem elég, hogy a Zs-kategóriába soroljam. Ha jóféle tündéresre vágytok, ajánlom a skóciai népmeséket, vagy esetleg Terry Pratchett: Hölgyek és Urak Korongvilági történetét. Amúgy: ha valakinek olyan a haja, mint a bronz a fluoreszkáló fényben, legyen szives, jelentkezzen.
A harmadik amit azóta se tudtam kiheverni, pedig abból se olvastam harminc oldalnál többet az Sandy Bell: Az Álomörző legendája. Nem titok, odavagyok a Zs, mint Zseniális szemetekért, de ami rossz, az rossz. És klisés, valamint hajtépő módon idegesítő, mikor egyfolytában félistennek hívják a tanárt. Nincs annak a nyomorultnak neve? Biztos akad, de nem jut eszembe. A sztori maga az lenne, hogy valami cserediák érkezik Magyarországra, akiről kiderül, hogy valamilyen különleges képessége van, meg valami köze van a pillangókhoz, de a bajok már ott elkezdődnek, hogy egyetlen magyar nevű srác szerepel és az is valamifél istállósfiú, természetesen esztétikusan kidolgozott izmokkal, hogy konkrétan az osztály szinte összes fiúja, kivéve az a furcsa magányos alak, aki jaj de rejtélyes, de hát őt vagy a népszerű srácot választja majd? Jaj olyan izgalmas, fogalmam sincs mi lesz belőle! Van itt minden kéremszépen: csicskáztató hajlamú plázacica, idegbajosan röhincsélő legjobb barátnő, szerelmi háromszög, elfoglalom-a-világot-mert-gonosz-vagyok tipúsú főellenség, és dagályosság. Borzasztó, én mondom borzasztó. Persze ha szenvedni akarsz ki vagyok én, hogy megakadályozzalak benne?
Most kapcsolják ki az oldalt azok az egyének akik szeretik Woody Allent. Mert én nem igazán vagyok vele jóba. Még anyám lelkesedett a Lelki jelenségek vizsgálata című könyvéért, de én, finoman szólva is nem. Lehet felőlem olyan zseniális színész, meg életfilozófus, amilyen csak akar, de irni ne irjon. Ez a könyv egy borzalom, utálatos és pocsék. Nem, egyáltalán nem vicces, nem is groteszk, nincs meg benne a megfelelő lendület, amivel meg tudná ragadni a figyelmem, rossz a közlésmód és egyetlen szempontból használható: szintfelmérésre. Két novella után azzal a megnyugtató tudattal tettem le, hogy én már most jobban irok nála. Mindenféle hőzöngés és egoista pöffeszkedés nélkül.
Azt hiszem ennyi lettem volna. Anyám persze mindig ajálgatja nekem a piros pöttyös könyveket, egyikből elolvastam két oldalt, de nem való nekem ez a műfaj. Van ez így.
Na én kipanaszkodtam magam, most következzetek ti! Mi volt eddig a legszörnyűbb, legunalmasabb, legpocsékabb könyve? Twillight és az SZJG nem ér, minden más azonban jöhet!

Update: Kihorgásztam a lomtárból az Elcseréltet. Nem szokásom elitélni és erőszakkal gyógyítgatni a depressziósokat, de erre a gyerekre ráférne egy alapos pofozás, hogy ne sajnálja már magát ennyire undorítóan.

3 megjegyzés:

  1. ó-ó, én tudok egyet, én tudok egyet! Szürke 50 árnyalata! az ér ugye? :D már bizsereg a tenyerem, h kritikát írhassak, de ha belehaltok is, kivárom azt a nyamvadt filmet hozzá :D

    az elcserélttel én megbirkóztam, mg régebben, és szeretnék is majd vmi kritikát hozni, ha végre hoznék vmit, de akkor ezennel átengedem neked :D megéri szenvedni vele, mert viccesen ZS kat, és hogy őszinte legyek, a hangulata kicsit megfogja az embert. de attól még nem lesz jó könyv.

    a vírusos zombis pszichedelikus borzadvány pedig most másodszor is felkeltette a figyelmemet. engem vonzanak ezek a szemetek, pfff!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egye fene, ér, bár gondolkodtam, hogy beleirom. Bár te alapból több eséllyel indulsz, mert vonzod az ilyen borzadványokat. Komolyan, hogyan birod végigolvasni, Hogyan?
      Alig várom, hogy irj végre róla, és bele fogok halni! Nem lehetsz olyan kegyetlen, hogy kivárod a filmet! Nem!

      Azóta én is végigszenvedtem.Hát, nekem továbbra sem vicces ZS, unalmas ZS, ha vicces ZS-t akarok megnézem a Sharknadot :D De azt csak veled lenne az igazi :) Folyton arra gondoltam, hogy jöjjenek már a Winchesterek és öljék halomra ezeket az izéket, és akkor legalább lenne benne valami akció. Mindenesetre köszönöm a lehetőséget :)

      Megszerzem valahogy és átküldöm neked, hátha te zöldágra vergődsz vele. Azt nem vethetem a szemére, hogy nem fogja meg az embert, mert megfogja, de a többi! Nem igazán szemét, inkább csöves :)

      Törlés
  2. Na ezeket jó messzire el fogom kerülni, úgy érzem, mellesleg imádom a könyvkritikáidat. :)
    Leggyűlöltebb könyvem, hát odafent már felsoroltátok őket. ^^ Van egy Larrisa Ione könyv, amit unalmamban kezdtem lapozgatni barátnőmnél, amíg ő aludt, a címe Csábítás - hát mit ne mondjak eleve utálom ezt a műfajt de az a könyv szerintem a leghulladékabb hulladékok egyike. Szexszexszex, agyonszexualizált démonok, jellemeket ne keress, meg normális cselekményt sem. Jóég.

    VálaszTörlés