2015. január 29., csütörtök

Hajmeresztő


Nos tény, hogy nem a legfrissebb színdarab, de a reklám, az ugye mindig reklám, a kritika meg mindig kritika marad. Paul Pörtner színművéről van szó, amely több színi társulat előadásában is létezett/létezik már, én azonban egyről fogok szót ejteni: a Győri Nemzeti Színházról (frissen és ropogósan).
Reyklani kommentjeit ismételten dőlt betűkkel, zárójelezve kapjátok.


Leginkább azokat érdekelheti ez a kis cikk, aki Győr közelében laknak, mivel ők azok, akik könnyedén ellibbenhetnek megnézni a darabot, habár én is 131 km-t utaztam miatta (bizony).
(Mert annyit pofáztam róla, hogy kénytelen volt beleegyezni, és mert megmondtam, hogy addig nem halhat meg, amíg nem látta Járait színpadon. Mondjuk maga a szervezés még az utolsó pillanatokra is tartogatott hegynyi méretű meglepetéseket, de legyőztük őket.)
És mert Reyklani, aki már másodszor látta ezt a csodát nem írt róla egy betűt sem, úgy döntöttem, a kezembe veszem az irányítást.  
(Aaaaz úúúúgy volt... hogy akartam én, de aztán az első variáció csupa ömlengés lett, és nem javitottam ki, aztán töröltem a fenébe.)
Méghozzá azért, mert egy interaktív színdarabról van szó, ahol a néző nem csak néző, hanem irányítója is az eseményeknek, és erről írnom kell.

A történet egyetlen helyen játszódik, Tony Withcomb Hajmeresztő nevű szalonjában. 
A díszlet egyszerű, de kedves és bohókás, és valódi hajmosást láthatunk valódi csapból folyó valódi vízzel. Meg valódi kézmosást és egy komplett frizura készítését is, de ez már más tészta.
(Jól jegyezzétek meg feleim, ha semmi más, de tényleg semmi más, ami szökőévezredenként egyszer fordulhat elő a győri színházban, a díszlet akkor is zseniális.)
A szalon éppen olyan, mint Tony (egyszerű, kedves, bohókás), aki egyébként amatőr musical színész és (Janis Ian után szabadon) meleg, mint egy kályha. Egyébiránt pedig fodrász (erre ki tippelt volna?).
(És még véletlenül se löktem oldalba Candyt, mikor feltűnt a színpadon, hogy Odass! Ő az! Ahogy azt sem csináltam, hogy néha rápislantottam, hogy lássam, hogy élvezi. Áááh, dehogy!)
A szereplő gárda szűkös, mert összesen hat karaktert kóstál; Barbara, aki szintén a szalonban dolgozik, Mrs. Shubert, a szenátorné, Mr. Lawrence, a régiségkereskedő, végül pedig a két rendőrfelügyelő, Victor Rosetti és Mike Thomas. Na meg Tony és plusz egy fő, Izabel Czerny, akit viszont sosem látunk, csak tudjuk, hogy van. Isabel odafönt lakik a szalon fölött, zongoraművész, aki imád Tony idegeire menni a "klimpírozásával".  
(És Tonynk rémesen aranyos  amikor kiakad. Bár az üzletnek nem tesz jót ez a kirohanása.)
A történet egészen addig halad a maga egyenes vonalán, amíg Czernyt meg nem gyilkolják, és a rendőrség el nem lepi a szalont (khm, pontosabban csak két rendőr). A gyilkosnak ugyanis a szalonban lévő négy ember között kell lennie, így mindenki gyanús, és mi persze alig tudunk róluk valamit, csupán hogy mindenkinek volt alkalma és indítéka is a gyilkosságra. 

No, de itt jönnek be a nézők is, ugyanis innentől mint tanúknak kell részt venniük a darabban; beleszólhatnak, mi több, kérdezhetnek is a szereplőktől. És itt jön be a dolog zsenialitása; emberek, ilyen improvizációs készséggel én még nem igen találkoztam! Se zavarba hozni nem lehetett a színészeket, se kizökkenteni - elképesztő módon beleélték magukat a karaktereikbe, és mindenre volt azonnali reakciójuk. Ismétlem, itt bármilyen kérdés elhangozhatott, így erre a részre nincsen forgatókönyv. És mégis fel voltak készülve minden eshetőségre.
(Még arra is, hátha akad orvos a közönség soraiban, mert ilyenkor elővesznek egy leletet. Mi ez ha nem szakszerű felkészültség? Amúgy nekem már volt összehasonlítási alapom, így kiszúrtam a színházi utalásokat, azt, hogy néha csak a maguk szórakoztatására játszottak, de amúgy félelmetesen jól alkalmazkodtak a közönséghez, aki most feltűnően passzívnak mutatkozott a kérdezések során, viszont lelkesen kiabált be, ha javítani kellett. De hát, ahogy az előadás is, minden közönség más és más, és mindegyikhez tudnak alkalmazkodni. Zseniálisak.)
Engem lenyűgözött, hiszen ez elképesztő koncentrációt és - hát lássuk be - tehetséget igényel, ami nem feltétlenül van meg egy színészben, de ez a kis csapat a szívembe lopta magát.
Ha egyszer valamikor Győrbe költöznék, annak ők lesznek az okai.
(Értitek, nem ám miattam, áh dehogy, hanem a színészek miatt! Amit mondjuk meg is értenék, a legszívesebben én is beköltöznék a színházba.)

Az első felvonás alatt egyébként nem igazán lehet ellustulni, mert figyelni kell ám az apró történéseket, például ha valaki észrevehetetlenül elsüllyeszt valamit a táskájában, vagy a sutyorgásokat, mindent, mert biztos lehetsz benne, hogy mindennek jelentősége lesz később. Akár egy doboz Tic-Tacnak is.
(Persze lehet, hogy zsákutcának bizonyul, de hát az ördög a részletekben lakozik.)


A végkifejlet pedig a legnagyszerűbb mind közül; nem számít, hanyadszorra látod a darabot, sosem lehetsz benne biztos, hogy ki a gyilkos! Hova tovább, maguk a szereplők sem, és egy interjúban nyilatkozták ezzel kapcsolatban: "minden fellépés olyan, akár egy premier". No persze meg van annak a módja, hogy kifundáld, ki lesz az esti befutó, akinek a kezén csattan a bilincs, de hát ezt az infót inkább megtartom magamnak - aki látta a darabot, az úgyis tudja, a többi meg lepődjön csak meg szépen, ahogy azt illik!  
(Igen, mindenki konspiráljon és gyanakodjon, és ha esetleg szégyellős, vagy nem szeret sok ember előtt beszélni, akkor a szünetben felírhatja egy kis cetlire a kérdést, és bedobhatja egy dobozba. Persze nem mindent olvasnak fel, de akadnak így is gyöngyszemek. Jelen esetben ez: " Szerintem Mr. Lawrance a gyilkos, mert unszimpatikus és kapzsi". 
Nos, igen.
Ez is egy érv.)

Ami biztos, hogy minden percét imádtam, és hogy még egyszer legalább látnom kell.  
(Persze, persze, de előtte olyan darabra jössz, ahol Járai énekel. ;) )

E r e d e t i  s z e r e p o s z t á s :

Tony Whitcomb, a Hajmeresztő szalon tulajdonosa JÁRAI MÁTÉ
Barbara Demarco, fodrászlány MIHÁLYI ORSOLYA
Mrs. Schubert, szenátorné AGÓCS JUDIT
Edward Lawrence, régiségkereskedő UNGVÁRI ISTVÁN
Victor Rosetti, építőmunkás RUPNIK KÁROLY
Mike Thomas, egytemista PINGICZER CSABA*

 *Pingiczer Csaba sajnos nem olyan régen elhunyt, így már nem vele láthattam a darabot most január 18-án, de hogy ki volt Mikey valójában, azt nem sikerült kiderítenem.
(Én megtaláltam és Szakács Tibornak hívják az illetőt.)






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése