Az útvesztő 2 - Tűzpróba

Úgy lenne igazán stílszerű erről a filmről írni,  ha olvastam volna a könyvet is,  de bevallom férfiasan,  hogy még csak a 77. oldalnál  járok.
A könyvről tehát nem beszélünk. (Még.)

A történet másodpercre pontosan ott folytatódik,  ahol az első résznél abba maradt; Thomast  és társait egy csapat fegyveres megmenti a VESZETT-től,  és egy biztonságos menedékhelyre  viszik őket.  Rögtön kiderül,  hogy több útvesztő  is volt,  ezért egy rakás másik gyerek is kószál a bázison arra várva, hogy átszállítsák őket egy földi paradicsomba. (Itt egy kicsit erősen beköszönt a Sziget c. film, nem mellékesen szólva). Thomas - némi segítséggel - rájön azonban,  hogy itt sincs minden rendben,  és a barátaival együtt megint  csak menekülni kényszerülnek.

A napkitörések  és az ezután megjelenő vírus teljesen tönkretette  a Földet,  a városok romokban állnak,  az emberek pedig a fertőzöttek  elől menekülnek/bujkálnak/harcolnak ellenük - a fertőzöttek kedvenc étele  ugyanis az emberhús. Zombi szerű lények,  csak épp mocskosul  gyorsan futnak. 
A kis csapat tehát ebbe a világba csöppen  bele. Nem értik,  mi zajlik körülöttük,  csak annyit tudnak,  hogy messze el kell kerülniük  a VESZETTet, és hogy túl kell élniük. Valahogy. Elindulnak  megkeresni  az ellenállók  táborát,  amiről  szintén nem tudnak semmit, csak pár elejtett infót,  de amitől  segítséget  várnak. Mivel a populáció ezen a ponton igen kicsi, sok választásuk egyébként sincs.

A film hangulata  merőben  eltér  az elsőtől,  mert amíg az nyomasztó és sötét volt, és kirángatta az embert a komfortzónájából,  ez már sokkal inkább egy akció- és kalandfilm keveréke,  sőt néhol kifejezetten horrorisztikus. Nagyon jól operál a feszültségkeltéssel, és kifejezetten szeret ijesztgetni;  volt,  ahol komolyan ugrottam a székben (még jó, hogy az utolsó sorban ültem, mert lehet, hogy a mögöttem lévő ölében kötöttem volna ki). A fertőzöttek kifejezetten csúnyák  lettek,  néhány zombifilm  is megirigyelhetné  őket.  Látszik,  hogy hol hús-vér szereplők,  hol pedig számítógéppel generált szörnyikék rohangásznak  fel s alá, ez igaz,  de nem túl zavaró, túl lehet lépni rajta.
Apropó fertőzöttek! Én tudom,  hogy már a könyvben  is buggyantaknak  nevezték  őket,  de ugye van rajtam kívül más is,  aki szerint ez nevetséges?!  Elképesztően sokat veszít a drámaiságából egy jelenet,  amikor komoly katonák torkuk szakadtából üvöltik,  hogy "fussatok,  mert jönnek a buggyantak!"

Ettől  eltekintve okosan van felépítve a film, és izgalmas is.  Kifejezetten tetszett, hogy a szereplők  nem szőke  nőkként  viselkednek  benne, hanem gondolkodnak. Na jó, az esetek 99%ban gondolkodnak.
Oké, legyen 90%.
Megismerünk pár új karaktert is, akiket azonnal meg lehet utálni és/vagy kedvelni. A színészi alakítás az első film színvonalán mozog, Dylan O'Briennek viszont sikerült tökéletesen belopnia magát a szívembe. Eddig valahogy nem volt túl szimpatikus, de most sikerült mindent elhitetnie velem, amit akart.
Aidan Gillent az első másodperctől fogva meg tudtam volna tépni, annyira irritáló volt minden mozzanata, és imádtam érte Tulajdonképpen a színészekkel semmi gondom nem volt, inkább magukkal a karakterekkel, de ez más kérdés. Például úgy vettem észre, hogy a könyv megpróbálja megkedveltetni az olvasóval Teresát, a filmből ez viszont (szerencsére) hiányzik - nekem az első perctől kezdve nem volt szimpatikus. Hát itt aztán végképp nem.

A látvány magáért beszél; félelmetesen jól van ábrázolva a kiégett, megperzselt világ, már a

látványtól is elfogja az embert azt a rossz érzés, ami  az első filmben is - bár itt sokkal kevésbé van jelen.  A fertőzöttek (megtagadom a buggyant szót!) ábrázolásában, ahogy említettem már feljebb is, kétféle mód is megjelenik; élőszereplők és CGI, és van különbség a kettő között. Az élőszereplős szerintem jobban néz ki, habár brutálisabb, ez tény, de hát lássuk be, élethűbb. A CGI szörnyek kevésbé hihetőek, bár a minőségére nem lehet panasz, a különbség azért érezhető.

Ehhez hozzájön még a film zenéje is, ami szintén nagyszerű, bár nem kiemelkedő, a hangulatot jól megteremti. 

A végén aztán van nekünk csavarunk is, meg idegbajunk, de mivel moziban nem illik hangosan veszekedni a szereplőkkel, ezért csak fejben ordítottam, de ott nagyon. Viszont kapunk harcot és fegyvereket és golyózáport és olyan robbantásokat, hogy Michael Bay is belekönnyezik.

Egy dolog nem tetszett igazából az egészben; hogy nem érzem úgy, hogy sokkal több információt kaptam volna a helyzetről, mint az első film végén. Nekem még mindig nem áll egészen össze, hogy az ellenszer kifejlesztéséhez hogyan kötődik az útvesztő maga; ha a gyerekek véréből nyernek ki különböző anyagokat, akkor miért kell tesztelni a túlélőképességüket? - bár lehet, hogy ez inkább az én értelmi képességeimet dicséri, és nem a filmet.

Plussz információ lehetne még ide a 3D élmény, mert hogy volt 3D élmény, csak a rossz szemem miatt ez engem általában kikerül, hiába pislogok ott a fasza Koreában készült vietnámi szemüvegben - másodvélemény alapján viszont azt tudom mondani, hogy több volt benne a potenciál, mint a megvalósítás. De azért nézzétek 3Dben, mert a mozinak az jó.

Sajnos a könyvhöz viszonyítani (még) nem tudom a filmet (ami egyre inkább bosszant, úgyhogy megyek is olvasni!), önmagában véve viszont kifejezetten jó! Bevallom, hogy én rosszabbra számítottam, lévén, hogy egy trilógia második része, szóval nekem pozitív csalódás volt. A YA történetekből egyébként is szeretik kispórolni a brutalitást (most értem az igazi 18+os változatot), a fertőzöttek viszont igencsak ellent mondtak ennek, meg az el-eleresztett káromkodások is. No nem a "bökött"-re gondoltam, hanem amolyan igazira, ami kiszalad az ember száján, ha valaki épp meg akarja enni. Szóval üdítő volt, és a könyv ismerete nélkül is tetszett!  (Vagy talán pont azért?)