Collision Earth (2011)

A film szépen szerkesztett plakátja ne csapjon be senkit; egy kőkemény Zs filmről van szó. Amolyan Top10-esről.

A történet igazából egyszerű, mint a faék: a nap egy tizedmásodperc erejéig magnetárrá változott, ami annyit tesz, hogy erős mágneses tere lett. Ritka, de megesik, mondják a tudósok a filmben, hogy kikerüljék a magyarázatot (hogyanminekmitőlmiért?). A mágneses hullám elérte a Merkúrt, ami ennek hatására szintén mágneses lett, és elmozdult a pályájáról, hogy száguldjon egyenesen a Föld felé.

A NASA-t a film simán kiüti, itt SPEAR van, és tényleg, csak úgy van, de a lényeg, hogy egyáltalán van.

A fő karakter Dr. James Preston, aki korábban a SPEAR-nél dolgozott, ráadásul volt egy Project 7 nevű kutatása is. Ennek röviden annyi a lényege, hogy ha netán egy aszteroida vagy valami hasonló célba venné kicsiny bolygónkat, ezzel nagyon könnyen el lehetne téríteni az útját. Ez ugynis nem más, mint egy kőnek kinéző rakéta speckó erőtérrel. De persze sosem működött jól a terepen, ahogy annak lennie kell, ezért le is állították a projektet. Kár volt, mert most kéne. De nagyon. A SPEAR azonban nemet mond, és inkább a logikusabbnak tűnő vésztervet indítják be: rakétákat küldenek a Merkúrra annak reményében, hogy eltérítsék a Föld pályájáról.(És most azt hihetnétek, hogy a két terv között nincs sok különbség, de a film azt mondja, hogy van, szóval hiszünk neki).
Persze James ennek nem örül, és saját kezébe veszi a dolgokat. Főleg, hogy a felesége, Victoria éppen egy küldetésen van a Merkúron, tehát nyilván őt is meg kéne valahogy menteni.

És itt kezdenek izgalmassá válni a dolgok. Két egyetemista, Christopher és Brook fabrikálnak egy rádiót, de a Music FM helyett véletlenül sikerül befogniuk Victoria segélyhívásait. A SPEAR nem hisz nekik, ezért Victoria elnavigálja őket a férjéhez, és egy megható pillanat keretében James is végre megnyugodhat, hogy Vic él, és virul és meg sem lepődik azon senki, hogy a nappaliból telefonál egy űrhajóra, amit a Merkúr mágneses ereje éppen magába szippant. Szóval James úgy dönt, hogy SPEAR ide vagy oda, ő bizony érvénybe lépteti a Project 7-t, mert csak ez mentheti meg az emberiséget. A Project 7 vezérlőprogramja azonban meghibásodik valamiért-valahogyan, úgyhogy előbb le kell küzdeni az újabb problémát. Victoriának kell manuálisan odavezetnie az aszteroidát a Merkúrhoz a hajóról irányítva azt. Tehát: be kell törni a céghez, rendszerfrissítést kell csinálni, szólni kell Vicnek, hogy valószínűleg belehal, aztán örülni, hogy mégis minden happy end lett.

Nagyjából ennyi a történetről, de higgyétek el, még csak most kezdődik a móka. Az animáció. Nem tudom, ki ismeri a Cow Hunter c. ősrégi számítógépes játékot, de nekem folyamatosan azt juttatta eszembe, mert ott láttam utoljára ilyen grafikát. Egy jóféle videó szerkesztővel a szomszéd is jobbat hoz össze, de sajnos nem őt kérték fel, úgyhogy kapjuk ezt:

Szerencsére nincs túl sok ilyen, mert talán a készítők is látták, hogy ezzel nem mennek sokra, de így is több van, mint kellene. Ráadásul fontos információ, hogy a dolgok itt nem zuhannak lefelé, hanem szállingóznak, mint a hópelyhek - egyes animációk olyan lassúak, hogy fizikai fájdalmat képesek okozni. Pl. amikor a mágneses erő felkapja az autót a földről. A fickónak nem hogy bőven van ideje félreugrania, de még egy BicMac menüért is elmehetett volna a Mekibe, mire odaért az a nyomorult autó, de persze a forgatókönyv ragaszkodott hozzá, hogy az gyorsan jön, és az ipsének meg kell halnia.
Van azért nekünk egy Painttel festett űrünk is, távcsövön keresztül.

Komolyan, zseniális. De mindemellett a látványvilág mellett olyan csodás megoldások vannak még ebben a filmben, hogy csak na! Mondjuk amikor elhitetik velünk, hogy nem a sofőr kacsázik az úton, hanem a föld rend/mozog.

Minden alkalommal felfedezek valami újat egyébként. Például, hogy jön a Merkúr, de valahogy senki sem igazán tudja, hogy merről. De legalább azzal tisztában vannak, hogy az eget kell nézni.

Fontos eleme a filmnek egész végig a mágnesesség. Még valamikor az események hajnalán lepottyannak dolgok az égből, amiről mindenki azonnal tudja, hogy a Merkúr darabkái, James viszont össze is szed egyet, hogy hazavihesse. Fontos szem előtt tartani azonban, hogy a mágneses kődarabka csak azt a bizonyos fémtárgyat fogja vonzani, amire a hatás kedvéért szükség van. Például egy műanyag tollat. De hát mit lehet tenni, ha csak az volt kéznél?

Na még egy pár szó a karakterekről is (az egész filmben kb. 10 szereplő van, nem is túl mélyek, szóval nem lesz hosszú). Matthew-t például imádtam. Tökéletesen oda illik, és még vicces is, meg nagyon jól tud rácsodálkozni dolgokra. A másik James; Kirk Acevedo végig kínkeserves arccal szaladgál jelenetről jelenetre, és szinte látom a szemében a megbánást, hogy egyáltalán elolvasta a forgatókönyvet. Még csak nem is próbálkozik sokszor, ahol meg mégis, ott is csak annyit hoz, amit a film elvár tőle.

Victoria pedig annak ellenére, hogy 90%, hogy biztos halált hal az űrben, egészen sokat nevetgél - nincs szituáció, amit ne pozitívan és mosolyogva reagálna le.
A végén eléggé féltem, hogy talán elfogyott a pénz filmre, és nem fogom megtudni, mi történt, mert a legnagyobb akció közepén láttam a videó lejátszón, hogy bizony már csak 3 percünk maradt. De ebbe a három percbe nagyon sok mindent sikerült belezsúfolni, szóval megkönnyebbültem. A filmnek elég hirtelen van vége, semmi nem derül ki arról, hogy mi történt közvetlenül a nagy Happy End pillanat után, de hát örüljünk, hogy élünk, és nem jött belénk a Merkúr.

Személy szerint én imádom ezeket a filmeket, és azt hiszem, a cápás filmek után rá kellene kapnom a katasztrófa filmekre is mert ez egy kincs.
Vizsgaidőszak van. Szünet van. Vasárnap van, munkaszüneti nap. Kapcsoljátok ki az agyatokat egy kicsit, mert kell a pihenés, és nézzétek meg ezt a csodát.