2016. augusztus 6., szombat

Arthur Madsen - Five. Az új generáció



Madsen sorozatának legelső kötete, amely felejthetetlen pillanatokat okozott nekem (nem mellesleg drága társam, Reyklani jóvoltából, aki volt oly drága, és megajándékozott vele), de remélem, hogy sokan mások is hasonlóképpen élvezték. Összefoglalhatnám az egész könyvet annyiban, hogy WFT?, de az nem lenne elég kifejező. Következik egy idézetekkel teletűzdelt, feltehetően spoileres poszt.

Fülszöveg ízelítőként:
Évezredekkel ezelőtt Ehnaton fáraó udvari alkimistáival egy medált készíttetett, amely képes volt befolyásolni a bolygók mozgását.
Az emberiség nem tudja, hogy létezik egy másik világ, egy ismeretlen birodalom, amelynek királynője mindenáron meg akarja kaparintani magának a legnagyobb hatalmat.
Öt gyerek élete változik meg örökre, amikor valaki ellopja a medált, és ezzel együtt a fény is eltűnik a Földről.
Az árvaházban nevelkedő Yeni, Jauns, és Nuwe, valamit a jómódú családból származó Berria és Baru csak egymásra támaszkodhatnak, ha sikerrel akarnak járni.
GYEREKEK ÉS FELNŐTTEK HARCA EGY IDEGEN VILÁGBAN. A BÁTORSÁG, A BARÁTSÁG ÉS A HŰSÉG PRÓBÁJA A VILÁG SORSA AZ Ő KEZÜKBEN VAN.

Nyami.



Ott szeretném kezdeni, hogy a történetet nem nagyon lehetne összefoglalni, ha csak úgy nem, hogy: hatalommal rendelkező medál --> mindenki totálisan síkhülye és rohangálnak ide-oda egy kicsit a hatás kedvéért --> happy end drámával fűszerezve.

A történet klisékből és összelopkodott alapelemekből épül fel, papírvékony, hihetetlenül üres karakterekkel telepakolva. Giccses, igesítő és egyszerűen csak rossz az egész. A fogalmazása a béka csinos kis popsija alatti színvonalat sem üti meg, de még létráról sem. Az a baj, hogy Madsy totálisan aberráltnak nézi az olvasóit, bár könnyen lehet, hogy ő maga az. Hihetetlen számomra, hogy senki nem szólt neki eddig, hogy ez a könyv nem túlságosan jó, az meg pláne, hogy trailer is van hozzá, jönnek ki az új részek, és komplett kampány áll a háta mögött.
Madsen nem sok erőt fektetett ebbe az egészbe - fogadjunk, hogy több post-it cetlit használtam el, hogy bejelölhessem a kedvenc részeimet, mint ahányszor ő végiggondolta, hogy vajon ez így értelmes mondat lesz-e.Ha végig is gondolta, nem lett tőle okosabb, mert sokszor fogalma nincs, mit írt le korábban, vagy hogy egyáltalán azt, amit éppen leírt, azt miért.
De kezdjük elölről.

Főszereplőink Yeni, a bátyja Jauns és egy barátjuk Nuwe (aki annyira profi, hogy csupán a motorhang alapján beazonosítja az autókat) árvaházban élnek. Ez az árvaház azonban minden mesén túl tevően rossz és gonosz hely, ahol büntetésképpen vaskoporsóba (!) zárják a gyerekeket, egészen humánus módon. És már itt meg kell jegyeznem, hogy Madsy logikája néhol mintha egy egészen kicsit akadozna.
- Szegény srác - az új fiú lopva hátranézett a válla felett, és látta, hogy Munk a hóna alá kapva kiviszi a színházteremből Jaunst.

Alapvetően nincs tisztában dolgokkal, sem azok  működésével, de szerintem könyvet sem olvasott eddig még soha.
Szóval Jaunst bezárják ebbe a kalodába, de sebaj, mert ő egy kulcskarikával (ami mindig van az ember zsebében, mert mit lehet azt tudni ugyebár!) kinyitja a zárat, meg a pinceajtót is, és már ki is szabadult. Amellett, hogy Jauns ekkora zseni, egy kicsit pedofil is, és azt hiszem, van némi indokolatlan incest a háttérben. Ezek után persze el kell menekülnie az árvaházból, de Yeni húgának adja a medált ajándékként.

Bekerül a képbe Baru, akivel Jauns az utcán fut össze, és aki előszeretettel használ olyan szavakat, hogy csuncsula és mityulázni, illetve hogy vákuummentes babcsíra. Baru a nővérével, Berriával és az apjával él együtt, aki történetesen a medál egyik őrzője volna, csak épp nem végzi túl jól a munkáját. Baru és Jauns öt perc alatt úgy összebarátkoznak, hogy legmélyebb titkaikat is megosztják egymással. Viszont amíg itt folyik a dráma, addig egy párhuzamos világban, a kriccsek birodalmában is keresik a medált. A kriccsek. Nekik egyébként ez a tulajdonságuk, hogy ők kriccsek, mert teljesen ugyan olyanok, mint az emberek, leszámítva, hogy nem emberek. Értitek, nem? Tehát, egy Shamala nevű gonosz királynő (akinek máris szeretném küldeni a Shabala című számot, illetve mindenkinek, aki szereti!) Zuen herceggel keresteti a medált, hogy roppant gonoszak lehessenek, és gonoszul gonoszkodhassanak a gonosszá tett világukban. Itt jegyezném meg ugyanis, hogy ezek a karakterek azért jók vagy rosszak, mert Madsen azt mondta róluk, semmi másért. De hogy bonyolultabb legyen a dolog, Zuen hamar megtudja egy varázslótól, hogyha mégis sikerülne megszereznie a medált, akkor egy NYT kódra is szüksége lesz.

- Nem elég csupán megtalálnod. Szükséges lesz a titkos NYT kódra.
- NYT kód? Az mi?
- Nyomó-tekerő kód, egy alkimista kombináció.
- Az mire jó?
- Figyeld a kezem - mondta a varázsló, és elővett a zsebéből egy kerek fémdobozt. - Itt megfogod a medált, ez nagyon fontos. Utána erre tekered, és még egyszer erre, majd itt megnyomod. Ha hallod a kattanást, ezt az ujjad ide teszed, és addig nyomod a fémet, míg újra hallod a kattanást. Ha ezzel is megvagy, erre eltekered kétszer, az ujjad átrakod ide, utána az ellenkező irányba forgatod négyszer. Ekkor meg fog remegni a Föld, a bolygók pályát váltanak, és nem süt ki többé a nap az embereknek.

Most már ti is tudjátok.
Tehát mindenki a medált akarja, Yenit pedig elrabolják - a nyakából ugyanis nem lehet levenni a medált, így gyerekestül viszik. Gondolom, a hónuk alatt. A többi gyerkőc utána ered, hiszen negyed napi ismeretség után akkora az összetartás közöttük, hogy akár az életüket is feláldoznák egymásért, és így jutnak el a kriccsek birodalmába. Itt azonnal szembesülnek a ténnyel, hogy tudnak kommunikálni minden állatfajjal - megtudják például, hogy az egyik hal randevúra siet éppen. Nuwe ugyanis lebukik kicsit a víz alá, hogy beszélgethessen vele. Nem mellesleg egy griff megharapja a nyakukat, ezért ők is kriccsek lesznek.
- Micsoda alávaló szemtelenség! - üvöltött rá a kislányra, és megmarkolta a haját. Yeni nyaka hátrafeszült. - Ha így folytatod, hamarosan meg fogsz halni. Nem félsz?
- Nem! - Yeni megrázta a fejét, és mélyen a lovag szemébe nézett. - A bátyám egyszer azt mondta, hogy aki fél élni, az már életében halott.
Kapunk életbölcsességeket is jókor, jó helyen. De megismerhetjük még az énekes vaddisznófajt ("Érted? A vaddisznó a halála előtt nevetett az énekszóra. Na, ezért hívják énekes vadkannak"), hogy a 12 tagú titkos tanács, ami védelmezi a medált, otthon azt hazudja a családnak, hogy nőegyletbe járnak, ezért mikor egyiküket felhívja a férje az apokalipszis kellős közepén, ő nem mondhatja meg, hogy a világ megmentéséről tanácskoznak ("- Igen, főzőcskézünk! Te mondtad, hogy ne keltsünk pánikot, tegyünk úgy, mintha mi sem történt volna..."), és hogy "az ereszcsatornák pár órás vajúdás után vastag jégcsapokat szültek". 

De, hogy képet kapjatok Madsy valódi zsenijéről, újabb idézet következik.
Baru leült egy tölgyfa tövébe, megkapaszkodott egy földből kiálló, vastag gyökérben, a hátát kényelmesen nekitámasztotta a fának, és egy marék gumicukrot dobott a szájába. Kivárta a megfelelő pillanatot, amikor a katonák már egészen közel kerültek hozzá, és akkor felvonyított.
- Mi ez? - kérdezte az egyik katona rémülten.
- Farkas! Íjakat elő! Aki meglátja, nem vár, csak céloz és lő!
- Psszt! Hallgassátok csak! - szólalt meg egy öblös hang, és a katonák rögtön elhallgattak - Ez nem egy farkas, többen vannak.
- Egy egész falka van előttünk - mondta az egyik katona remegő hangon, mert a vonyítás hangosabb lett, és úgy tűnt neki, mintha a farkasok már ott lennének előtte.
- Visszavonulunk, majd kora reggel lecsapunk a lázadókra!

Megjegyzem: itt Shamalamala serege éppen a lázadókra akart lecsapni, amikor egy kölyök megfélemlítette őket a farkasvonyítással. Amit szabad Rowlingnak, azt szabad Madsynek is.
A kölyköknek egyébként a könyvben mindig, minden helyzetben van egy ötletük, amivel megmenthetik a napot, mint ez a farkasos dolog is (vagy amikor néhány oldallal később "Baru pedig öblös hangon "Kapjuk el Zuent" felkiáltásokkal egy hadsereg közeledtét utánozta"), és lényegében a lázadók vezérét is ők látják el tanácsokkal. Értem én, hogy ez ifjúsági regény, de azért nem kéne hülyének nézni az olvasót papírvékony, jellemtelen szereplőkkel és nesze semmi fogd meg jól történettel. És amikor a könyvben Madsen azt a szót használja, hogy "logikus", csodálkozom, hogy le tudta egyáltalán gépelni. Ez a szó hiányzik a szótárából, alapvetően a fogalmazásából is. A hegyek nála kúp alakúak, a saru feltöri az emberek talpát, akik beárnyékolják a homlokukat a nap elöl, és mikor a lázadók betörnek végre az ellenség várába, akkor a vezérük kijelenti: "Kínzás nincs, erőszak is csak szükség esetén. Mi nem vagyunk barbárok." Ezért kérlek, retorikai készségetek segítségével próbáljátok meggyőzni őket, hogy legyenek már olyan kedvesek, és adják már át nekünk a várat. 
Arról már nem is akarok említést tenni, hogy a lázadók hallják, hogy nem messze tőlük elvágtat egy egész hadsereg, ezért elbújnak. A lovaik kihallgatják, hogy az ellenséges sereg lovai mit nyerítenek, majd elmondják a gazdáiknak. 


Arról se, hogy Berriánál indokolatlanul van egy üveg hashajtó, ami elég egy egész várőrség számára, hogy azonnali cifrafosást okozzon, és hogy "Berria széles mozdulatokkal integetni kezdett vele [a fáklyával], egészen addig, míg a fáklya teljesen el nem aludt". Kisebb fitness.

Azt is szeretném így a végére kiemelni, hogy a lázadók valódi vezérét sosem látjuk, ő bujkál, amíg a többiek a Kilencbetűs (Legrandes - számold csak meg, tényleg kilenc) vezetésével elvégzik a piszkos munkát. A könyv legvégén még kapunk egy szaloncukor papírba csomagolt drámát is, meg happy endet logikátlansággal tálalva, illetve égető érzést, hogy falhoz vágjuk a könyvet.

Madsen mindent megpróbált elkövetni, amit csak össze tudott lopkodni, mert a "felhívott a sokat csacsogó barátnőm a könyv elején, de a könyv legvégén még mindig beszél a félredobott telefonban" poént is el. Kellett. Sütni!
És tudjátok mi a legjobb? Magyar író tollából kaptuk ezt a csodát. Köszönjük, Madsy!

Röviden összefoglalva:
Ami nem tetszett: hogy Madsy leült és megírta
Ami tetszett: a betűtípus
Ami kiakasztott: hogy van folytatása, hogy kampányolják, és hogy könyvként kezelik ezt papírtaknyot. De főleg, hogy ez a csoda a magyar könyvpiacot bővíti.

U.i.: remélem, tudjátok, hogy az SZJG mellett ez lett a másik kedvenc könyvsorozatom! A post-it cetlik is bizonyíthatják.

5 megjegyzés:

  1. Jajaj.. nekem néhány éve volt ehhez szerencsétlenségem, hát körülbelül ugyanezt tudnám elmondani róla, csak nem ilyen stílusosan :'D Agyrém.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Brace yourself, a második kötetet olvasom.

      Törlés
    2. Mert van neki? O.O Béláim az Úrban...

      Törlés
    3. Azt hittem, hogy ez megmaradt csak sorozat-tervként, de nem született új rész... Fokozza az élvezeteket?

      Törlés
    4. Béláim az Úrban :DDDDDDDDDDDDDd ezen hangosan felnevettem :DDD
      de hogy komolyra fordítsam a szót; van neki. A polcomon. Teljes valóságban. Nem tudom, mi a rosszabb; hogy ezt Madsy megírta, hogy ezt valaki kiadta, vagy hogy én ezt tényleg olvasom....

      Törlés