Az öt legenda

"A legenda szerint a Holdbéli Ember azért választotta ki a Húsvéti Nyuszit, a Mikulást, a Fogtündért és a Homokembert, hogy vigyázzák a gyerekek álmait, gondoskodjanak arról, hogy biztonságban nőjenek fel. A gonosz Szuroknak, azaz a Mumusnak már elege van ebből, és abból, hogy a szülők állandóan vele riogatják a kicsiket. Ezért az álmokból rémálmokat csinál, az örömből félelmet, a fényből sötétséget. Így az őrzők veszélybe kerülnek. Ám akad segítség, a száműzetésből visszatérő Dér Jankó, az ötödik legenda. "

Most néztem újra ezt a filmet és vágjátok, hogy nem is karácsonyi?

Hanem húsvéti?

Végig azon van a hangsúly, meg többször a képünkbe van tolva, hogy most a húsvét a lényeg, de én a sok hó, jég miatt simán karácsonyinak hittem.

Az a kardot viselő Mikulás igencsak elvonta a figyelmem.

Viszont ha már megnéztem, akkor mondok róla pár szót.
Spoilereket tartalmazhat!
Kezdeném azzal, hogy miért is gondoltam egy húsvéti filmet karácsonyinak. Egyszerűen a hangulata és a főszereplő Dér Jankó miatt. A játékidő végéig  hógolyóznak, csúszdáznak, jeget varázsolnak amit én óhatatlanul a karácsonyhoz kötöttem. Hiszen ki ne szeretne egy tisztességes fehér karácsonyt?

Na ugye.

Húsvétkor már csak ne havazzon össze-vissza, nem akkor van az ideje. Másodszor pedig a Mikulás, aki minimum olyan orosz, olyan erősen van jelen, hogy teljesen átvert. Vagy csupán én ragadtam le ott, hogy van egy kardja. Ő...ja ez totál szubjektív.

Most hogy tisztáztuk eme félreértést, térjünk rá, hogy mi is történik ezen a fagyos húsvéton.

Szuroksötét a Mumus vissza akar térni a feledésből így a Holdbéli Ember kiválaszt egy új Őrzőt az eddigi négy mellé. Dér Jankó azonban nem örül a megtiszteltetésnek, hisz fogalma sincs mitől lehetne ő Őrző.

Szerintem ez az animációs film nem csupán egyszer megnézős, annak ellenére sem, hogy nem nagy létigazságokra ráébresztő, de kellemesen elgondolkodtató,

Maga a cselekmény sok helyről ismerős lehet, így azzal különösebben nem is foglalkoznék vele, úgyis a karakterek teszik többé.

Kezdjük talán a mellékkarakterekkel. Azon belül a Fogtündérrel. Hát gyerekek, szerintem pont ő a kötelező női karakter, aki így szép, meg tud repülni, de igazából a “foglalkozása” az, ami lényegessé teszi a filmben, nagy csodát ne várjatok tőle.

Nekem amúgy is szimpatikusabb a Cuki nevű csajszi, meg a csupahaj kishúgot, akik kellemesen üdítő látványok a standard kislány típusok mellett. Bár… szerepük nincs sok.

Belátom, szegény nem érdemli meg, hogy így lehúzzam, mert korrekt mellészereplő, vannak jellemvonásai és ottléte előrébb viszi a cselekményt.

Ugyanez elmondható a Homokemberről. Nála ami tetszik, hogy nem beszél csak a feje felett megjelenő ábrákkal kommunikál.

A kedvenc mellékkarakterem viszont egyértelműen a Mikulás. Tudom, mindenkinek leesett, de azért van funkciója azon kívül is, hogy orosz és van kardja. Nem tudom ki hogy van vele, de számomra ez a harsány, versengő, harcias Télapó figura jobban tetszik a mainstream elképzelésnél.

Az pedig külön megfogott, ahogy bemutatta a személyiség rétegeit. Egyszerű, belátom, de nagyon megragadja a lényeget, és ad egy hasznos üzenetet, hogy csak úgy nézhetünk szembe a világ veszélyeivel, hogyha tudjuk kik vagyunk legbelül.

Nyuszival őszintén szólva bajba vagyok, mert nem tudom, hogy ő most egy nagyon szépen felépített mellékkarakter, vagy már főszereplő.

Ezt döntsétek el magatoknak.

Ami biztos, hogy ő is rettentő vagány, és nem tudom kinek jutott eszébe, hogy ausztrál stílusjegyeket kapjon, de jár neki a respect.

Kellően szarkasztikus, így üdítő színfoltja a társaságnak és Dér Jankóval való barátságuk igazán szép. Hiszen ők ketten szemben állnak egymással, de ahogy egy csapatba kényszerülnek jobban megismerik a másikat és kölcsönös tisztelet alakul ki közöttük. Nekem a gyengéim az ilyen friendshippek.

Az is tetszik, hogy végre adtak egy igazi jellemet a Húsvétnak is, mert hát ha belegondoltok ez a kemény, gunyoros, küzdőszellemmel alaposan megáldott jellem nagyon is illik az ünnephez. Hisz húsvétkor is gyakran fagy még, így nem is csoda, ha ez a Nyuszi is kemény. Valamint az újjászületéshez nem kevés elszántság is szükségeltetik, hogy túllépve önmagunkon megváltozzunk. A Húsvéti Nyúl jellemében pedig minden ott van, megtoldva a bumerángokkal.

Egész okos mese, mondtam már?

De ideje rátérnünk végre a két főszereplőnkre, Dér Jankóra és Szuroksötétre. Nem fogom külön-külön venni őket, hiszen az animációs film is együtt kezeli őket, egy éremnek a két oldalaként.

Ez pedig szép húzás, mert Szurok így lesz több egy sablonos főgonosznál. Persze ő is el akarja pusztítani a világot, meg félelmet akar, szóval ez megvan, de ez csak a felszín. A mélyben ugyanis pontosan azt akarja, mint Jankó: hogy ismerjék.

Ebben a világban ugyanis a mitikus lények tényleg léteznek, de csak addig, ameddig hisznek bennük. Dér Jankó, mivel nem annyira ismert, ezért érzékelhetetlen az emberek számára. Bár van hatalma, de senki nem látja, ami valljuk be, hogy egy idő után eléggé fárasztó és reménytelen dolog. Szuroknak azonban még elkeserítőbb, hiszen tőle a középkorban még féltek és rettegtek. De aztán megjelentek az Őrzők így őt is elfelejtették. Persze ebbe nem törődött bele és kitálalta, hogy azt rombolja le, ami erőt ad nekik: a gyermeki hitet. És utána már csak benne fognak hinni.

Ékes példája annak, hogy mi történhet az emberrel, ha egyedül marad, ha nem tudja magát megismerve felülemelkedni az árnyékán.

Jankó is könnyedén eme a sorsra juthatott volna, hiszen őt sem ismerik és a Mumus felkínálja neki a szövetségét, de Jankó nem fogadja el. Mert Jankót nem a féltékenység és irigység vezeti, hanem hogy megtudja mi a helye a világban. De ha nem lettek volna ott neki a barátai, akkor meggyőződésem, hogy Szurok mellé állt volna.

Külön jó pont, hogy egyedül Jankó képes igazán szembeszállni Szurokkal. A beletörődés és a könnyebb út helyett a nehezebbet választotta, amit Nyuszi képvisel.

Ha, nem is hittem volna, hogy ennyi filoznivalót ad ez a film.

Hiányosságként egyedül azt éreztem, hogy nem mutatták meg Szurok múltját, ki ő és honnan jött, csak annyit vágjunk le belőle, hogy féltek tőle.

De ezt leszámítva karakteres egy főgonosz, aki megfelelő ellensúlyt ad a főhősnek. Céljaik azonosak, erejük egyenlő, de a környezeti hatásaik, múltjuk egészen más.

Óh, igen Jankóról megtudjuk mi is, hogy kicsoda. Nagyon tetszik, ahogy a sok kis darabokról végül összeáll egy jellem.

Hiszen minket is meghatároz egyszer a múltunk, honnan jöttünk és vajon mit kezdünk vele. Jankó levonhatta volna azt is, hogy egy ostobaság miatt jutott ide, de ő azt vonta le, hogy valami nagyszerű dolgot tett. Aztán emellé még jön a környezeti hatás, hogy hagyjuk a barátaink segítsenek rajtunk vagy inkább eltemetkezzünk árnyaink közé. Végül, de nem utolsó sorban a cselekedeteink is számítanak, hogy mit kezdünk a tudásunkkal.

Mindkét út fel van vázolva és be van mutatva és Jankót is többször választás elé állítják, megmutatva, hogy milyen nehéz kitartani.

Okos kis animációs film ez.

Jah, meg van egy gyerek, aki hisz.

Az animáció szépen kidolgozott, csak a kellő mértékben harsány és csillogó, megfelelően látványos, úgyhogy ebbe se tudnék belekötni.

Abszolút többször nézős film, minden korosztálynak képes valamit adni. Én magam se hittem volna, hogy ennyire elgondolkodtatott, de ennyire elgondolkodtatott.

Annak ellenére, hogy nem értem, ha Szurok bármilyen rémálmot létrehozhatott, miért csak szellemlovakat alkotott?

Értékelés: 4 pont az 5-ből