Noé

"Noé apokaliptikus vízióktól szenved. Érzi, hogy közel az özönvíz napja, amely megtisztítja a világot a gonosztól.
Noé és családja nekilát bárkát építeni, hogy megmenekítse családját és a föld összes állatfajából egy-egy párt az eljövendő, biztos pusztulástól."
 (Filmkatalógus)



Megjelenés éve: 2014
Műfaj: fantasy, dráma
Nemzet: amerikai
Rendező: Darren Aronofsky



 

(Brace yourselves, mert hosszú poszt következik).

Nem tudom... Mennyire ildomos kitenni egy bibliai történeten alapuló film elemzése elé, hogy spoiler-veszély?

Valójában azt sem tudom, ildomos-e annyira bántani egy filmet, mint ahogy ezt bántották/bántják sokan, főleg úgy, hogy valójában meg sem érdemli. Megosztja a nézőközönséget rendesen, arany középút pedig nem nagyon van: valaki vagy szereti (de akkor nagyon) vagy nem (akkor viszont nagyon nem).

Az elején, azt hiszem, fontos leszögeznünk, hogy Darren Aronofsky, a film rendezője nem vallásos ember, ezért az ő rálátása a dolgokra kissé más, mint elvárnánk, de ez nem feltétlenül baj. Hiszen a Bibliával kapcsolatos ismeretei ettől még lehetnek kielégítőek (az adott történetére vonatkozóan).
Az meg már megint egy másik dolog, hogy a bibliai történet csak bizonyos pontokon találkozik össze a film cselekményével, ott integetnek egymásnak, aztán ismét külön válnak útjaik.

A történetről túl sokat nem is tudok mondani, hiszen aki ismeri, az ismeri, aki meg nem, azt meg úgysem nem hiszem el. A Bibliában ez mindössze három oldal, amit nyilvánvalóan ki kellett bővíteni, hogy egy több, mint két órás film lehessen a végeredmény, ezért több olyan dolog is került bele, ami nem más, mint írói fantázia. És ezt sokan kritizálták, nekem viszont nem volt vele gondom. Hogy miért? Mert így volt izgalmas és kevésbé kiszámítható (annak ellenére persze, hogy egy ennyire régi és kanonikus történet bármiféle köntösbe bújtatva is kiszámítható és klisés marad).


Úgyhogy ahelyett, hogy a cselekményszálról beszélnénk, ugorjunk is tovább a

K a r a k t e r e k r e : 

Nincs élő ember, aki elmondhatná, milyen volt Noé, milyen lehetett az ő bőrében lenni akkor és ott, hovatovább, nincs élő ember, aki el tudná mondani, milyen érzés küldetést kapni magától a Teremtőtől. Aronofsky egy egészen más szemszögből közelítette meg ezt a témát, (említettük, hogy ateista), ezért nem Noé és a Teremtő kapcsolatát próbálta lefesteni, és nem is próbálta megmagyarázni a Teremtő mibenlétét. Ez a film arról szólt, amiről a címe állítja: Noéról. Egy igazhitű emberről, aki - habár kitartó és állhatatos -, egy ponton maga is elbizonytalanodik. A kapott látomást saját magának kell értelmeznie, és ahogy a filmben is elmondják, döntést kell hoznia. Noé vállán démon módjára ül az emberiség elpusztulásának terhe anélkül, hogy biztosan tudná, hogyan végződik majd ez az egész.

Azonban még egy ilyen bűnös, rothadó világban is kell, hogy legyenek ártatlanok, akik mások bűnei miatt szenvednek - lehetetlen, hogy ne akadt volna legalább 1-2 ilyen Noé családján kívül. Noénak mégsem volt hatalmában megmenteni őket - és ezen van a hangsúly. Például a Khám által "választott" lány. Semmit sem tudunk meg róla, csak, hogy a fiú szerint "jó" volt, mi pedig magunknak kell, hogy eldöntsük, vajon tényleg az volt-e (hit kérdése az egész). Talán az volt, és talán méltó lett volna rá, hogy felengedjék a hajóra (hiszen a Bibliában mindhárom fiúnak volt felesége, ezt ne feledjük!). Noé azonban döntést kellett, hogy hozzon, és úgy döntött, hogy a lánynak el kell pusztulnia.
Persze, Noé később úgy döntött, hogy másnak is pusztulnia kell, és itt jön be egy másik fontos kérdés: Noé személye és a szabad akarat kérdése. Egy ember, aki ilyen súlyú küldetést kap a Mindenhatótól, vajon nem roppan-e össze? Vajon nem őrül-e bele, mint ahogy Noé is a film végére? Aronofsky megmutatta Noét, mint egy igazi, hús-vér embert, aki maga is csak halandó, aki vakon követte ugyan a Mindenhatót, de kétségei neki is támadtak, az emberiség elpusztítása pedig felőrölte őt. Mondhat bárki bármi rosszat erről a filmről, de emiatt szerintem újra kéne gondolni, hogy megérdemli-e a szitkozódást. Nem az isteni oldalról, hanem a puszta, nyers emberi oldalról volt bemutatva a történet.

Ez persze nem jelenti azt, hogy Khámot nem pofoztam volna fel jó párszor, mert az ő karaktere nem volt más, mint a szükségszerűen ostoba fiú, aki miatt majd jó kis konfliktust csikarhatunk ki a filmből.

Logan Lerman aranyos kis pofikája egy darabig elviszi a karaktert (a női nézők, meg esetlegesen néhány hím számára is), aztán a film közepétől már csak a döbbent arckifejezését kapjuk premier plánban, mert innentől minden élethelyzetre ugyan úgy reagál. Ez persze nem is lenne gond, ha ő maga nem lenne olyan, amilyen.

Folyamatosan azzal van oda, hogy nőre van szüksége, "hiszen hogy legyek így férfi, apám?!".

Azonban ha végiggondoljuk, ez a legtermészetesebb emberi reakció: túléled a világ elpusztítását, és még csak egy asszonyt sem adnak melléd - nem éppen ideális a jövődre nézve. Azt leszámítva, hogy egyáltalán van jövőd, és ahelyett, hogy hálás vagy, inkább elkóborolsz a bűnben tobzódó városba, hogy az utolsó öt percben még asszonyt keríts, de a végén már a nyomodban van a fél világ és meg fognak ölni mert az életüket akarják menteni te meg csak a nődet akit 10 perce ismersz wtf?

Íme Khám, hölgyeim és uraim!

Khám nemzetségét újfajta megközelítésből kellett megátkozottá tenni, tetszik érteni? Ezért Khámot kissé lebutítjuk, hogy a körülményekhez képest is szánalmassá váljon, és boldoggá tesszük a jó népet is, mer' van belőle multiplexben eladható konfliktusunk is, tetszik érteni?

És akkor most körkérdés: ki hogyan írná le az angyalokat? Oké, köszönöm, kezeket le.
Ki tudja, mi ez?

Úgy van, angyal! Méghozzá bukott angyal, azaz óriás. Nos, valóban, van a dolognak összecsengése a Bibliával, hiszen valóban említ angyalokat és óriásokat, de ezen a ponton nevetnem kellett, mert a Gyűrűk urából kölcsönkapott sziklaszörnyek mindenre hasonlítanak, csak éppen angyalra nem. No persze meg van ez szépen magyarázva, hogy miért éppen ilyenek, ettől függetlenül a jelenlétük egy olyan szürreális atmoszférát kölcsönzött a filmnek, ami miatt nem engedte komolyan venni magát, önmaga gyilkosa lett ezáltal, közben pedig azt vettem észre, hogy ahogy szép lassan az egész mesévé alakul, így lesz kerek. Persze, ha némiképp másképp tálalták volna a szikla-angyal-óriásokat, könnyebben elfogadható és lenyelhető béka lett volna, de semmi sem tökéletes.És a fenébe is, kellenek ezek az troll-angyalok!

M o n d a n i v a l ó

Gondolom, nem kell sokat gondolkozni azon, hogy rájöjjünk, mekkora társadalomkritika az egész - bármely korban játszódhatna, és mindig igaz lenne. Meg persze erősen természetvédelmi propaganda is (ne pusztítsad a Földet, mer' neked az nem lesz jó!), amit már kapásból az elején megkapunk - még a virágot is tilos letépni, meg hát állatot sem eszünk.

A film vége táján, ahol Noé a bárkában az emberi bűnökről mesél - (és ezt egy csodás animációval illusztrálják), miként öli az ember az embert - a sziluettek között a mai modern hadviselés elemei is felfedezhetőek, ha jól figyel az ember - ezen a ponton töröl képen a film az üzenetével, azt hiszem.

Manapság, amikor az ember így elnyomja és pusztítja maga körül a természetet, ez egy teljesen helytálló és értékét-soha-el-nem-vesztő film, mindegy hányadik feldolgozását szenvedjük éppen.

Aronofsky még azzal sem vesződött, hogy a tisztelt nézőnek erőlködnie kelljen, nyíltan közli, amit akar, néha ugyan már óvodás módon ránk tukmálja. De legalább a tálalás szép.

H a n g u l a t

Az első néhány percben sokkolt a kietlen táj, a kősivatag és az élőlények teljes hiánya, és hamar eldöntöttem magamban, hogyha ez nem változik meg sürgősen, én ezt nem fogom szeretni. Lelövöm a poént, nem változott meg, és én mégis szerettem. A látvány csak még jobban alátámasztja a cselekményt, és aki látta Aronofskytól a Pi életét vagy A forrást, az tudja, hogy igenis képes lesz lenyűgözni minket akárcsak az atmoszférájával is. Sőt, azzal ver agyon! Vagy akár egy kősivataggal. A látványra - legfőképp a látomásokra, amik félelmetesen jól vannak megszerkesztve - nem lehet panasz, ahogy a Clint Mansell által írt zenére sem. All hail the king!

A látomásokra azért még szeretnék kitérni egy picit: csodás képekkel látták el ezeket a pillanatokat, amik egészen Ádám és Éva bűnéig visszatértek, megláttuk benne a jövőt, cseppet sem cenzúrázott változatban. Elképesztően tiszta és naturalista módon voltak ábrázolva, zavarosan, ahogyan Noé látta őket - de ez igaz az egész filmre. Főleg, ami az emberi gonoszságot illeti - lecsupaszított, nyers gonoszság a maga valójában, magukból kivetkőzött emberek undorító hada.
A hátamon futkosott tőlük a hideg néha.

Fontosnak tartom ezen kívül megemlíteni, hogy a filmben egy bizonyos szó sohasem hangzik el, hozzáteszem, nem véletlenül. Isten neve. Magyarázhatnánk ezt azzal, hogy ha Istennek nevezzük, akkor a muszlimok és a zsidók húzzák fel az orrukat, ha Jahvénak, akkor a keresztények és a muszlimok, ha meg Allahnak, akkor... értitek. Van itt azonban egy másik, nagyon fontos dolog is. Isten nevének a nem kimondása lehet mélyebb vallásfilozófiai értelmű is; azzal, ha nem adunk neki nevet, nem is ruházzuk fel tulajdonsággal a Teremtőt, mert mi nem ruházhatjuk fel semmiféle tulajdonsággal. Azzal, hogy Mindenhatóként vagy Teremtőként említjük, azokat a tulajdonságait nevezzük nevén, amiket ő határozott meg saját magáról. De nem szeretném a kabbalista vallásfilozófia határait feszegetni (betörni a kaput aztán meg pláne nem), csupán érdemesnek tartottam megemlíteni. (Mert egy vallástudomány szakos hallgató bizony elgondolkozik ilyesmin is a moziból kijövet, na).



Természetesen ízlés kérdése, hogy kinek tetszik a film, de azt hiszem, hogy egy esélyt mindenképp megérdemel, meg némi időt, hogy az ember át is gondolja a látottakat, megpróbálja értelmezni a villogó és kapkodó képek kavalkádját.
Szeretném leszögezni, ha a beszámolóból esetleg nem lett volna egyértelmű, hiszen én is oldalba rúgtam egyszer-kétszer szerencsétlen Khámot filmet, nekem kifejezetten kellemes csalódás volt.

Hogy volt-e kedvenc jelenetem?
Volt, kettő is. Először is, amikor látjuk Noét és családját a bárkában, ahová behallatszik a pusztuló emberiség sikolya, majd pedig a mese, amit elmond a többieknek.

imdb | filmkatalógus