2014. július 23., szerda

Isaac Asimov - Robert Silverberg: A pozitron ember

Andrew a 2007-ben vásárolt háztartási robot eseménydús története arról szól, hogy válhat-e, válik-e egy robot emberré.

Rövid, frappáns összefoglalója az egész kötetnek, és egyáltalán nem vezet félre. No, nekem Asimov neve már önmagában garancia, bár bevallom a másik úriembert nem ismerem, de ezek után rá fogok keresni, mert ha Asimov valakivel együtt dolgozott, akkor az illető igenis megérdemli a figyelmet.
De beszéljünk a könyvről, ami annak ellenére, hogy egész régi mégis olyan problémákat feszeget, amik jelen vannak a mai társadalomban is. Az, hogy egy robottal történik mindez nem kizáróm ok. Sőt! Ő testesít meg minden változást, a furcsát, szokatlant és rajta csattannak mindazon ostorok, amik manapság azokon akik valamilyen tekintetben mások, mint mi.
Az egész könyv alig van kétszáz oldal, konkrétan 225, de kitépi a szíved, könnyekre fakaszt és egész éjjel nem hagy aludni. Nem tudsz nem foglalkozni vele, mert olyan kérdéseket vet fel, mint egyénre, mint társadalomra levetítve, amelyeken mindenki elgondolkodott már, vagy ha nem akkor épp itt az ideje.
Van egy robot, NDR-113, amit az Amerikai Robot és Gépember Gyárt Társaság futószalagjairól került le, és Greald Martin tulajdonába került, mint afféle komornyik, aki nemcsak háztartási teendőket látott el, de vigyázott a Sir lányaira is. Itt kell leszögezni, hogy senkinek még csak eszébe se jusson a Terminátor, mert az illetőt egy Asimov-öszessel fogom fejbe kólintani, mert a kettőnek annyi köze van hozzá, hogy sci-fi. Amúgy a sci-fi nem csak azt jelenti, hogy az űrben szétlövik egymást az emberek és az UFO-k, hanem a mai társadalomból kiindulva, a technikai fejlődést beleszámítva vizsgálja meg az eljövendő korok során felvetődhető problémákat. És mellesleg megküzdenek az UFO-kal. Meg aztán itt létezik a Robotika Három Törvénye, ami mindegyik robotban bele van építve kitörölhetetlenül:
1. Törvény: A robot nem árthat emberi lénynek, nem tűrheti, hogy tétlensége miatt ember ártalmat szenvedjen.
2. Törvény: A robot köteles engedelmeskedni az ember parancsainak, kivéve ha ezek a parancsok sértik az Első Törvényt.
3. Törvény: A robot köteles megvédeni magát, amennyiben ez nem ütközik az Első vagy a Második Törvénybe.
Tehát ez a robot a családhoz kerül, ahol a kisebbik lány rögvest elnvezi Andrewnak, hiszen mégse szólíthatja azon a gyártási számon, meg aztán bevett szokás a robotnak nevet adni. Andrew tökéletesen ellátja a feladatát, vigyáz a lányokra, és példát mutat arra, hogy az emberiségnek nincs oka babonás félelemmel kezelni a robotokat. Csakhogy egyik éjjel Andrew, anélkül, hogy bárki megparancsolta volna neki kiúszik egy szigetre, hogy lássa mennyi idő alatt teszi meg a távot. Na itt már lehet sejteni, hogy ez a robot más, mint a többi. Ám ez igazán akkor válik világossá mindenki számára, mikor a Kicsi Miss kérésére és számára egy uszadékfából egy késsel kifarag egy csodaszép medált.
Innentől kezdve a Sir csak fafaragási munkákkal látja el, könyveket szerez be neki a témáról, kialakít egy műhelyt is, az elkészített tárgyakat, bútorokat pedig elajándékozza. Ám a Kicsi Miss ezt nem nézi jó szemmel:

"- Robot vagy nem, joga van ahhoz, hogy részesüljön a munkájáért járó fizetségből. Amikor te könnyelműen szétosztogatod az alkotásait a barátaid meg a fontos politikusok között, tulajdonképpen kizsákmányolod őt. Erre még sosem gondoltál, apa? Lehet, hogy ő csupán gép, de nem rabszolga. Azonkívül művész is. Joga van ahhoz, hogy megkapja a munkája ellenértékét."


És ezzel kezdődik el igazán Andrew Martin története, mert itt veszik először tudomásul, hogy Andrew más, mint a többi robot. Van képzelőereje, de senki nem tudja, hogy miért, vagy hogy hogyan alakult ki ez benne, pont ő benne, miközben sok másik robotban, akik ugyanabban a gyárban, ugyanúgy készültek, mint ő nem rendelkeznek semmi ilyesmivel. Mégis mekkora ennek a valószínűsége? Végül is a Sir hajlandó, hogy pénzt kérjen Andrew munkáiért, amit a robotnak ad, aki ebből fedezi a javítási költségei. Tehát egy tárgyból, mert tényleg tárgy, használatra készült, intelligens tárgy kilép ebből a körből és tulajdonképpen erről szól az egész könyv, hogy hogyan válik teljes jogú emberré, miközben többször is feszegeti, hogy mitől lesz ember az ember. Nemcsak fizetést kap, de aztán szabadságra vágyik, ő akar lenni az első szabad robot. Az ügy bíróság és a közvélemény elé kerül, nézőpontok csapnak össze, és felrobban a média. Nem csoda, hiszen ki hallott már ilyet, hogy szabad robot? Újraélednek a lázadásról szóló félelmek, amik valójában teljesen alaptalanok, hiszen ettől még nem iktatódik ki Andrewban a Három Törvény! Ugyanúgy alá lesz rendelve, ugyanúgy teljesítenie kell a parancsokat, épp csak lesz szabadsága is. Az embernek is vannak törvényei, de az ember ezeket ki tudja játszani kártékony módon, míg egy robot, még akkor is ha szabad, nem árthat egy emberi lények. Ez logikus, de hát az ember logikátlan egy lény, még a találmányai ellenére is.

"A probléma az volt, hogy sokszor maguk az emberek nem viselkedtek logikusan - és a robotok nem mindig tudták követni az emberi gondolkodás szeszélyeit."


Ezt elég sokszor megemlítik a könyvben is, ahogy azt is, hogy nem igazán értik miért akar ember lenni. De mivel mi Andrew szemszögéből látjuk a dolgokat, ezért rájövünk, hogy csak egyenlő akar lenni. Ember, és nem gép, és ezért hajlandó a testét a miénkhez hasonlatossá fejleszteni, ezek a találmányait amúgy az egész emberiség használja, hiszen évtizedekkel hosszabbítja meg az életüket, ruhát is visel.
Ha már ruhaviselés. Egy robotnak felesleges a ruha, hiszen nem fázik és nemiszervvel sem rendelkezik, amit az illem szerint takargatnia kellene, de Andrew mégis felöltözik. Aztán ki is sétál benne, eltéved, és őszinte aggodalmunkra két vidéki tahóba fut bele, akik nemcsak, hogy parancsolgatnak nekik, de levetkőztetik, megalázzák és már azt is parancsba adnák neki, hogy szerelje szét önmagát, de erre nem kerül sor. Mégis, megbecstelenítették, és ez akár szóval, akár tettel történik, igazságtalanság. Pedig semmi mást nem tett, mint ruhát vett fel, hogy még emberibb legyen! És ez semmiben sem különbözik attól, mint amikor a hasonló tahók beszólnak két srácnak, csak azért, mert megfoták egymás kezét a nyílt utcán. Vagy más, egyéb az agresszív előítélet megnyilvánulásaitól. A robot itt jelképes, és a szemszöge ébreszt rá racionáltalan gyűlöletünk kicsinyes, rosszindulatú ostobaságára.
A fejlődés következő szakasza mikor elhagyja a Földet, és a Holdra utazik, ahol mindenki úgy bánik vele, mint egy emberrel, még a többi robot is. Kirepült a madárka, hogy így fejezzem ki magam. Három év után újra visszatér a Földre, a szülőotthonába ahol kész kiharcolni magának a teljes emberi jogokat. Hiszen a teste nem különbözik egy emberétől, logikusan gonolkodik, van képzelete, és rájön, hogy az egyetlen dolog, aminek a felfogása szinte lehetetlen számára, és ami miatt nem tekintenek úgy rá, mint egyenlőre maguk közül az a jószerével halhatatlan volta. Így azt is feláldozza.

"Ember! Végre ember lett belőle!"


Igen a robot meghal, de nem mint robot, hanem mint ember.
Egy nagyon különleges és tényleg egyedi ember.
Meg is sirattam.
A történet azonban nemcsak az előítéletekkel foglalkozik, hanem a halállal, az öregedéssel, az ember és a lélek mibenlétével, a teremtő és teremtett viszonyával, mindezt egy kétszáz éves ember történetén keresztül. Az évszázadok úgy szállnak el felettünk órák képében, mint Andrew felett, utána meg csak pislogunk fel a plafonra, hogy: Aha, tényleg.
A legszebb, hogy semmit nem eröltet, minden kérdés, akár nyíltan, akár bújtatottan illeszkedik a történetbe, és utána nem enged el.
Ajánlom minden szűk látókörű egyénnek, az előíéletével küzdőknek, akik szeretik a filozófiai fejtegetéseket sci-fi köntösben, valamint a szerző(k) rajongóinak. Nem könnyű olvasmány, de megéri.

2 megjegyzés:

  1. nem igazán szeretem a robotos filmeket/könyveket, mert nem. nincs rá értelmes válaszom, csak nem igazán az én világom, de az Én a robot c filmet szeretem (ami ugyebár Asimov), az IA Mesterséges értelmet pedig egyenesen imádom (az-a-film-fantasztikus). úgyhogy esélyes, hogy ennek a könyvnek is fogok adni egy esélyt, ha már így magasztalod, és tudod, hogy bízom benned :)
    érdekesnek tűnik, meg olyan szomorúnak, ami engem ugye mindig vonz. szóval, listára téve. köszönöm.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az Én a robot filmnek nem sok köze van a könyvhöz, de én szeretem mindkettőt.
      Érdemes elolvasni, mert Asimovnak olyan ynelvezete van, hogy halálosan szerelmes vagyok belé, fantasztikus meglátásai és nem az a lényeg, hogy robot, vagyis igen, de tényleg ajánlom, elfaxolom vagy mittomén, mert szerintem te szeretnéd, mert elég komoly problémákat boncolgat. Jó meglehet hajlamos vagyok túlzásokba esni, de tényleg jó.
      Szivesen

      Törlés