Modernkori vámpirizmus - azaz szex és vér minden mennyiségben

Hogy ne lepje be a por a blogot, a mostani cikk nem ajánló lesz, hanem egy.... cikk. A vámpírokról, a vámpíros könyvekről; arról, hogy miért szerettük őket régen és miért ma.

A lány szeme csukva volt, ízlelgette az érzést, amit a férfi teste keltett benne, a tényt, hogy ilyen erősen vágyik rá. Szorosan tartotta, akarta őt, vágyott rá, égett érte, nem is értve, micsoda tűzvihar tudja emészteni.

Bram Stoker 1897-ben írta meg a Drakula című regényét, amivel aztán egy óriási lavinát indított el. Nem hinném viszont, hogy valaha is eszébe jutott volna, hogy a vámpírok egyszer majd az emberek szexuális vágyának tárgyaivá fognak válni - pedig manapság leginkább erről az oldalukról ismerjük őket.
A fenti idézet ugyanis szintén egy vámpírkönyvből származik, Christine Feehan Sötét herceg címűjéből. A férfi kifejezés azonban senkit ne vezessen félre; itt bezony egy jól megtermett vámpírról van szó.

KEZDETBEN VOLT BRAM STOKER...

Vámpír: élőhalott, a Pokolból visszatért ember(szerű lény), aki vérre szomjazik (kifejezetten kedveli a szűz lányokét), örök kárhozatra ítéltetett démon. Éjjelente vadászik, és csak a holttestek maradnak utána.

Sokféle eredetmonda/mítosz/miegymás létezik velük kapcsolatban, egyben viszont kivétel nélkül mind megegyezik: a vámpír nem barátságos figura. Ez a mai köztudatban is megmaradt ugyan, azzal a különbséggel, hogy időközben elfelejtettük, mit is jelent ez valójában. Annyira közhellyé vált már a horror műfajához sorolni a vámpírokat, hogy a legtöbben mondják ugyan, hogy a vámpír egy negatív dolog, de a valódi félelem már kikopott ezekből a szavakból. Sőt, inkább gondolunk rájuk valamiféle egzotikus szeretőként, semmint sorozatgyilkosként.

Már a kezdetektől fogva léteznek; az ókori Egyiptomban, Mezopotámiába, mindenhol voltak a vámpírhoz hasonló lények, eredeztetik őket például a megjelölt Káintól vagy, ami hozzánk (földrajzilag is) a legközelebb áll; Erdélyből.
Régen a mindennapi élet része volt rettegni tőlük, mint ahogy ezer más babonától és szellemtől, de persze azt is nagyon jól tudták, hogyan szabaduljanak meg tőlük; karóval, fokhagymával, feszülettel távol tarthatóak voltak. Romániában kész haditerv létezett a vámpírrá válás kiszűrésére és megakadályozására; karót döftek a sírba, a vörös hajú emberről úgy tartották, vissza fog térni a halála után, ha pedig éjjel valaki csak egyszer kopogtatott az ajtón, biztos jele volt, hogy vámpír jár a háznál, és tilos volt ajtót nyitni. Ha fekete macska ugrotta át a sírt, vagy épp a fekete ló megtorpant mellette, az is baljós jel volt, de például a megsüllyedt sírokat is mind kiásták, hogy lássák, lakójuk ott van-e még. Eseteként levágták a fejét és elégették, biztos, ami biztos.
Egyes német területeken eleve levágott fejjel temettek.

Akkor hogy is jutottunk el innen Edward Cullenig?

Joggal gondolhatnánk, hogy az első vámpírok rettenetesen távol álltak a szexualitástól, hiszen akitől félünk, arra nem akarunk ráugrani, főleg, ha az ráadásként a vérünkre szomjazik. De gondoljuk csak végig még egyszer ezt az egészet - pontosabban a vámpírirodalom kezdetét.
Sok kritikus vizsgálta már a Drakula c. regényt, főleg a viktoriánus kori nők helyzete miatt, de ugyan akkor az is köztudott tény, hogy a vámpírharapás a szexuális aktus metaforája. Így Stoker könyve is - ami ismétlem, 1897-ből származik! - tele van szexuális utalásokkal.
Rettegtek a vámpíroktól, mégis mindvégig ott volt a háttérben az, ami mára a vámpírok koncepciójának legfontosabb eleme lett. Hiszen az sem lehetett véletlen, hogy épp a szűz lányok vérére szomjaztak annyira. Hiszen vámpír nem igazán harap meg férfiakat ok nélkül...

Némán tértünk meg a könyvtárba. Néhány pillanat múltán úgy gondoltam, jobb lesz, ha elteszem magam holnapra. Drakula gróf csókot dobott búcsúzóul, és szeme diadalittas ragyogása Júdásnak is díszére vált volna.
(B. Stoker - Dracula)

...MA PEDIG VAN TRUE BLOOD

Vámpír áll éjjel az ágyánál. Mit tesz ön?

A) végiggondolja, vajon van-e fokhagyma a hűtőszekrényben, illetve tudna-e hirtelenjében karót faragni az ágy lábából

B) berántja a takaró alá egy kis huncutkodásra

"Be fogsz engedni vagy azért, hogy megvédhesselek vagy a
szenvedélyes és állatias szex miatt"

Nem véletlen, hogy épp ezt a sorozatot emeltem ki. A True Blood világában a vámpírok szintetikus véren élnek, így többé-kevésbé szabadon járhatnak az emberek között, jogokat követelnek és a drogkereskedelem legújabb csodájaként feldobhatják a piacra a saját vérüket, aminek a legfontosabb tulajdonsága, hogy bivaly erős ajzószer. A szexualitás szinte kifolyik a sorok közül, annyira intenzíven van jelen. A könyvekben és a sorozatban is halomban állnak a szexjelenetek, minden vámpír kivétel nélkül vonzó - de végső esetben bevethetik természetfeletti erejüket vagy a vérüket is az áldozatok elcsábítására. A szexszel általában együtt jár a harapás is, ám itt a delikvens már nem feltétlenül hal bele, sőt! A hölgyek és férfiak önként ajánlják fel saját nyakukat szeretőjüknek. Csak néhány szabályt kell betartani, mint mondjuk, hogy ne fogyassz sok fokhagymát, szedj  D-vitamint és bírd szusszal az éjszakázást.

A mai filmek és könyvek között egyre több olyan jelenik meg, amely rákényszeríti az olvasót/nézőt, hogy szimpatizáljon a gyilkossal. Nem kell messzire menni, tökéletes példa erre a Hannibal-sorozat. Könyv és film egyaránt - Hannibal alakja ugyanis mindenhol szimpatikussá válik egy bizonyos szinten, mindenki kíváncsi rá, mindenkit vonz a karaktere. Az más kérdés persze, hogy kevesen hívnánk meg ebédre...

De persze ott van még például a Dexter, a Fargo, A lepkegyűtjő - ezek után csak egy lépés, hogy az ágyunkba fogadjunk egy gyilkost, nem?

A társadalom és az erkölcsök változása automatikusan megkívánja a vámpírok túlromantizálását. Mert mit is jelent vámpírnak lenni? Legfőképpen teljes körű szabadságot.

Vámpír régen és ma.
Találd meg a 10 elrejtett különbséget

Szabadságot térben, időben, erkölcsben, társadalmi szabályokban, felelősségvállalásban és ágyban; mert aki már el van kárhozva, annak úgyis mindegy, nem?

A szex az egyik legszemélyesebb vonulata az életünknek. Ha valaki puszta szeretetből ebben is korlátoz bennünket, ha az ágyban is szabályok közé szorítanak, akkor vége mindennek. Az a lélek halála.
(Laurell K. Hamilton - Fekete vér)

Ez teszi őket vonzóvá. Misztikus rossz fiúk, akik stabil támaszt és védelmet képesek nyújtani, ami a legtöbb nő számára vonzó, arról nem is beszélve, hogy ez a kőkemény harcos a szeretett hölgy karjaiban vajként képes elolvadni. Éjjelente viszont úgy meg... khm, szóval értjük mi ezt.

A ROMANTIKUS REGÉNYEK

Kimondjuk? Mondjuk ki;  ez vámpírpornó.
Két fajta ember van ugyanis.

• Az, aki ha meghallja a vámpír szót, Lestatra gondol meg Drakula grófra, meg arra a sok mindenre, amit az elején már kiveséztünk
• A másik - és gyanítom, lassan ők lesznek többen - azokra a könyvekre, amelyeket főleg az Ulpius-ház kínálgat odalent a metró óriásplakátjain, és amelyek borítóján minden esetben látható egy félmeztelen férfi

Hogy okozói vagy természetes velejárói-e a vámpírkép megváltozásában, nem tudom, az viszont biztos, hogy kőkeményen a részük. Ezek a könyvek lényegében a szexről szólnak, csak előkelőbb a tálalásuk, mintha benyitna a lányhoz a pizzás fiú.

Mivel a szexuális jelleg egyre inkább előtérbe került a vámpíroknál, ez automatikusan magával vonzotta az ábrázolások változását is. Ma már nem igazán ijesztő, fekete taláros figurákként képzeljük el őket, hanem egy magas, vonzó férfiként, akitől leesik az állunk. A földig.

A kezdetektől napjainkig

A felső sor vámpírjait gyanítom, hogy senki nem invitálná be szívesen, míg az alsó sort épp, hogy kevesen akarnák elengedni, nem igaz? Róluk már nem éppen a vérengzés jut eszünkbe, hanem valami egészen más foglalatosság, és pontosan erre építenek a mostani vámpírtörténetek is - a romantikára, a szexre, a szenvedélyre és az örök szerelemre. Ezt kapja a mai kor embere a vámpíroktól.

A férfi bár­mit megtehet vele, amit csak akar. Nem tudja megállí­tani.

Meglepődve kapta fel a fejét, amikor az óriás elkezdte beszappanozni a hátát, hatalmas tenyere szinte az egé­szet beborította. Emma feszengett, hogy az idegen így látja, ugyanakkor izgatta a férfi teste. Megpróbálta nem bámulni hatalmas erekcióját, ahogy lehajolt és moz­gott... de figyelemre méltó volt. Megpróbálta nem ész­revenni, hogy a karján, a lábán és a mellén aranyszínű a szőr, vagy hogy a bőre - a lábát leszámítva - napbarní­tott.
(Cresley Cole - Vámpíréhség)

Az ok, amiért főleg hím vámpírokról beszélek az, hogy a legtöbb vámpírkönyv kifejezetten nőknek íródik. A képlet pedig roppant egyszerű: végy egy mindenre elszánt, vad vámpírt, egy ártatlan lányt és egy végzetes találkozást. Innentől pedig már csak örök szerelmet kell fogadni a lánynak (bár ez opcionális), akibe első látásra beleszeretett természetesen, és ha a regény további részében ki sem mozdulnak majd az ágyból (maximum a zuhanyzóig), akkor garantált a siker.

A nőknél ez a csábító jelleg a kezdet kezdetétől jelen van; tudjuk róluk, hogy a bűn megtestesítői. Hát miért lenne ez másképp a női vámpíroknál?
A nő vitte bűnbe Ádámot, a nő követelte Keresztelő Szent János fejét, a nő csábította el a férfit, hogy aztán kiszívhassa a vérét - főleg, miután a férfiak általában nem az eszük után mennek, hanem.... valami egészen más után, nincs is nehéz dolguk.

A női olvasók elsősorban romantikát és figyelmet várnak el a vámpíroktól - minden ilyen regény ezt járja körül. Persze van benne szex (bőőőven), de ez soha nem a fénypontja, az ugyanis maga a szerelem. Látjuk, hol kezdünk kikötni, hölgyeim? A szó szerinti értelemben vett romantikus regényeknél. Csak egy kissé pikánsabb formába öntve.
Egy női vámpír ezzel szemben a kezdetektől fogva nem más, mint két lábon járó megtestesült szex. Már akkor is az volt, amikor Drakula még a frászt hozta a népekre. A szerepük viszont a hím vámpírokéval egyenes arányosságban változik - elkezdtek igazán erőssé válni, harcolni és átvenni a mindenkori férfiideál tulajdonságait; védelmeznek és vezető szerephez jutnak. Meg merem kockáztatni, hogy a női vámpírok szexuális jellege egészen háttérbe szorul a férfiaké mellett (köszönhetően a nők számára gyártott vámpírpornónak).

Pornót nézni ciki. Na de olvasni!

Ez lényegében ugyan abba a kategóriába tartozik, mint a Szürke ötven árnyalata típusú regények; legálissá tették a pornót anélkül, hogy kellemetlenül kellene éreznünk magunkat. A férfiak könnyen bevallják, ha megnéznek egy-egy "pizzás fiú" szerelmi jelenetet, a nők már sokkal kevésbé. Sőt, kifejezetten kellemetlen a legtöbbjük számára ilyenről beszélni, de szerencsére megjelentek ezek a regények, és minden gátlás eltűnt. A vámpírok maguknak az olvasóknak is mérhetetlen szabadságot adnak. Az ember simán előveszi a szép borítású könyvecskéjét a vonaton, majd olvasni kezdi anélkül, hogy akár csak egy szikrányit is kellemetlenül érezné magát.

"Mit olvasol?"

"Vámpírkönyvet."

Hát nem egyszerű az egész? 

Ráadásul, mint fentebb is említettem már, itt a romantika is hatalmas szerepet kap, az odaadás, a törődés, ami sokkal elegánsabb keretet ad a pornográfia műfajának, mint a már előbb említett szerencsétlen pizzás fiú.

Na de mi van a csillogó vámpírokkal?

A Twilight trilógia a legtökéletesebb példája mindannak a változásnak (torzulásnak), amiről eddig írtam. Annak ellenére, hogy híján van a vad szexjeleneteknek, mégis erősen ide tartozik: ez a trilógia ugyanis a vámpírok túlromantizálásának netovábbja.
Nézzük csak, mit is nevezünk mi itt vámpírnak:

• Nem isznak embervért 
• képesek a fényben járni 
• összességében teljes mértékig emberként viselkednek

Innentől kezdve nem is igazán beszélhetünk vámpírokról, de tartsuk tiszteletben az írónő akaratát.
Ezek ráadásul illedelmesen rá sem ugranak az ember lányára/fiára, hanem kivárják a nászéjszakát, ahol szintén a legnagyobb gentlemenek maradnak. Hiszen csak óvatosan azzal a nagy vámpírerővel! Nos tény, hogy itt erősen megbukik a szabadság, mert ők nemi úton szaporodni is képesek...

A vámpírok azon tulajdonságait, amik miatt vágyottak lettek Stephenie Meyer megpróbálta visszatorzítani egy tini-barát, csupa romantikával átszőtt lányregénybe. A probléma csak az, hogy ez már nem igazán működik, hiszen Edward minden olyan tulajdonságát elveszíti, amiért vonzó lehetne: nem veszélyes, nem titokzatos, (nem is jóképű, bár ez már egyéni ízlés kérdése), egyszerűen csak más, mint az átlag ember. 

Megtaláltam az igaz helyemet a világban, a helyet, ahová illettem, a helyet, ahol ragyogtam.
(Stephenie Meyer - Hajnalhasadás)

Ezzel az idézettel pedig Bella kijelenti, hogy akkor nyer értelmet a létezése, amikor vámpírrá válik - itt  Meyer végleg eltörli a vámpír lét kínlódását, a sötét oldalát, mindent, ami negatívnak állítaná be. Egy olyan romantikus világba akarja elvinni az olvasót, ahol vámpírnak lenni kifejezetten csodálatos dolog, holott tudjuk, hogy ez koránt sem igaz. Ez a cukor felszín, amit láttatni akar, nem fedi a valóságot - írói szabadság ide vagy oda -, mert egy vámpírnak lényegi része a szenvedés. Ez nem is lehetne másképp, hiszen örök életre van kárhoztatva, miközben minden pillanatban körülveszi a halál.

A legerősebb motiváció a félelem és vágy. Egy vámpírban mindkettő megvan, pontosabban mindkettőt kiváltja az emberekből, talán már a legelejétől kezdve. Az emberben pedig van egy egészséges fokú mazochizmus; kíváncsi és vágyódik a sötét és félelmetes dolgok iránt. És ameddig ez így marad, addig bőven kapunk még vámpírpornót, csak hát jól kell tudni válogatni közöttük.

És még egy aprócska fun fact így a végére. De őszintén, akar bárki is foglalkozni ezzel a problémával?

Mivel a vámpírok halottak és nincs vérkeringésük sem,
nem lehet erekciójuk.